Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

Előszó

- 5 — mindent egyedül az evang. hitbuzgóság, az üdvözítő szavai által lelkükbe plántált keresztyén szeretet kezdeményezett, fejlesztett és végzett. Valóban kénytelenek vagyunk ó'ket annál nagyobb tisztelettel csodálni, mert ernyedetlen, soha sem csüggedő munkálkodásuk és küzdésükben távolról sem ismertek oly pihenő perczeket, melyekkel a kényelem fogalmát összeköttetésbe hozni lehetett volna. S ha nagy ritkán valaki köztük letévedett az igaz útról, az csak oly jelenség volt, mintha tiszta égboltozaton csekély felhőcske átsuhan, de a derűt borura változtatni nem képes. De az utókor — a jelennek férfiai sem méltatlanok elődeikhez. Alattuk sem pihent meg az evang. buzgóság munkálkodása. Sőt épen a legutóbbi 30 év alatt az egyházmegye terjedett és erősbödött igen örvendetes mérvben. Nem volt év, melyben valamely egyházközségben nem épült volna templom, iskola, papi vagy tanitói lakás és mind ez az egyházmegyei fáradhatlan elnökség, a lelkészek és helyi felügyelők és a hivők érdeme, kik utóbbiak kevés kivétellel készségesen teszik le a tizszeresen nagyobbodott áldozatokat egyházuk oltárára. Az 1900. évi február 15-én a bács-szerémi egyházmegye ketté oszlott és megalakult a horvát-szlavon ág. hitv. evang. ker. egyházmegye, melynek egyházközségei addig kedves, hiven ápolt részei voltak a bács-szerémi egyházmegyének. Mindkét egyházmegye Istenben vetett bizalommal tovább örvendetes fejlődésnek nézhet elébe, mert mindkettőnek vezérférfiaiban és hiveiben buzog az evangelium serkentő ereje. És most még számot kell adnom azon kútforrásokról, melyekből ezen monografia adatait meritettem, mert monográfia megirásánál eltértem azon szigorú tudományos formától, mely szerint minden egyes adat és idézet kutforrását jegyzetben szokás megjelölni. Azért ámbár a fon-