Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

II. RÉSZ. A bács-szerémi ág. hitv. evang. egyházmegye szervezete - A) Az egyházmegyének tisztikara 1791-től 1899-ig.

— 38 „Huszonöt év, sok az egy ember életében! Sokaknak alig terjed ki annyi időre egész hivatásbeli működésük. A Te lelkészi pályád ennél jóval hosszabb időre terjed. Te a főesperesi székben töltöttél el 25 esztendőt, egy oly nagy, több nyelvű, népes egyházmegyében t Isten kiváló kegyelméből Te a 25 esztendő után ma is testi és szellemi erőd teljeségében tekinthetsz vissza a megfutott időre. A mi egyházmegyénk mult évi közgyűlésében elhatározá, hogy főesperesi szolgálatod 25 éves évfordulóján fogja az évi közgyűlést megtartani s e napot ünnepelni. Üdvözöllek tehát nemcsak a magam, de az egész egyházmegye nevében s engedd meg, hogy hosszas odaadó működésedért az egész egyházmegye elismerését és köszönetét kifejezzem. A Te békés, csendes és buzgó munkálkodásod, türelmességed és szelidséged biztositotta a régebbi múltban gyakran nyugalmat vesztett és sok mozgalmaktól látogatott esperességnek a nyugalmat és a békés fejlődést, haladást. Nem jelszavad volt neked a „Fax", hanem tetteidnek valóságos irányitója. A béke olajágával foglaltad el esperességi székedet 25 év előtt s ezt az olajágat ma is hervadatlanul tartod kezedben. A római nemzetnek volt egy Istene: Janus, kinek fényes templomot emeltek a mons Capitolinuson. Ez a templom csak ritkán s rövid időre volt bezárva, mert a római köztársaság és császárság területén nagy belháboruk dúltak, vagy külellenséggel kellett küzdeniök a légióknak. A Te 25 évi kormányzásod alatt egyházmegyénk terülétén számos uj egyház alakult, számos új templom épült és megnyilott: — de a mi egyházmegyénk Jánus temploma zárva volt, mert a Te bölcseséged biztositotta nekünk a belnyugalmat és békét. Bár nem egyszer megtámadtatásoknak voltál magad és társaid is kitéve ok nélkül: a Te nyugalmad és türelmed lefegyvere te a támadók tüzét és azok elhallgattak, elnémultak. A Te hivatalkodásod alatt mutatkozott egy szomorú jelenség egyházmegyénkben, mely ugy látom elvégre mégis örömre fordult. Értem ez alatt a szerémi egyházakét, melyek ma ismét köztünk megjelentek, velünk együtt tanácskoznak e közgyűlésen mindnyájunk örömére. De minek méltassam tovább működésedet, melyet mindnyájan jól ismerünk? A Te munkálkodásod elismerést, jutalmazást érdemel. Jutalmazhatunk-e azonban Tégedet mi, kiknek a világi javakból oly gyéren jutott? Jutalmazhatunk azzal, hogy elhoztuk neked ragaszkodásunk és buzgalmunk biztositékát; jutalmazhatunk, azzal hogy elhoztuk az erkölcsi világ legdrágább kincsét: szeretetünket. Ez a szeretet az, mely mindnyájunkat egyesit ma, különösen a jelen pillanatban egy