Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

I. RÉSZ. A bács-szerémi ág. hitv. ev. egyházmegye története

— 19 különben a már 1781-ben kiadott úgynevezett türelmi parancsban gyökerezett, annál könnyebben inditott sokakat a Magyarországba leendő településre. Decker Péter, iskolamester és Bauer Radó kézmives, beutazták mint toborzók az egész Rajna vidéket és buzditották a népet a kivándorlásra. Oly tömegesen vándoroltak be az egész Rajnavidékről, hogy rövid idő alatt — eltekintve a róm. katholikus bevándorlókról — 1784-tól 1787-ig: Uj-Verbász, Torzsa, Kiskér, Cservenka, Szeghegy, Bulkesz és Járek községek keletkeztek, túlnyomólag ágostai hitv. evangélikus lakosokkal. 3. JJ bács-szerémi ág. hito. eoang. egyházmegye megalakulása 1848-ig. A telepitett német ág. hitv. ev. egyházak éppen oly kevéssé voltak szervezve, mint a tótok. Voltak ugyan saját papjaik és tanitóik, — ez időben már a tótoknak is — de egyházhatóságilag a pestmegyei esperességhez voltak csatolva. Csak 1791-ben, mely évben az összes magyarországi ág. hitv. evangélikusok Pesten első zsinatukat tarthatták, alakult a bács-szerémi német- és tótegyházakból önálló esperesség. Ugyanis az 1791. évi október 8-án ezen zsinat Xl-ki ülésén Sztehló András, petrováczi és Szimonidesz János orosházi lelkészek, a bácsi és békési egyházakat a központtól, Pest-békési esperességtől, távollétük miatt, utasitásuk nyomán, a nevezett esperességtől elszakittatni, igazságos kérelmüknek akkép adatott hely, hogy a békési egyházak aradiakkal és bánátiakkal külön esperességet alkossanak, a bácsiak pedig a szerémiekkel csatoltassanak össze, és ezek végrehajtását a bányai kerület eszközölje. Ezen szervezkedés nagy fáradságba került nemcsak azért, mert a terület, melyen ezen egyházak léteztek, igen kiterjedett volt, a mi a közlekedést igen megnehezítette, de azért is mert különösen a bevándorlott németeknek előbb hozzászokniok kellett az egyházi önkormányzat jogai és kötelességei gyakorlásához. Mégis, autonómiánk alapján lassanként választottak az egyházközségek presbyteriumot, melynek élén a lelkész állott s mely a lelkésszel egyetértve vezette az egyházközség ügyeit. Választották továbbá az egyházközségek az egyházmegye tisztviselőit, kik a lelkészekkel és az évenként választott világi képviselőkkel, az évente egyszer, szükség esetén többször egybehívott esperességi közgyűlésen az esperesség összes egyházainak összes odatartozó ügyeit tárgyalták. 2*