Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

III. RÉSZ. Az egyes egyházközségek története - A. A 18-ik században keletkezett egyházközségek

- 165 — és készíttetett hozzá tárgyjegyzéket. Az ő érdeme, hogy a levéltárban sok, még a telepítés idejéből származó okirat van. Tessényi János György 29 évig egész odaadással gondozta a torzsai egyházgyülekezetet és áldásos életét 1840. évi január 9-én 54 éves korában fejezte be. 5. Utódja lett Becker Jakab, kinek életrajza a bács-szerémi egyházmegye főespereseinek életrajzai között olvasható. 6. Ezután torzsai lelkésszé lett Tessényi János, kinek életrajza szintén a főesperesek életrajzai között van felvéve. 7. Famler Gusztáv Adolf, Tessényi János utódja, született Modorban, Pozsonymegyében 1851. évi április 22-én. Szülei Famler Sámuel és Schauberger Mária. A gymnasiumot végezte Modorban és Pozsonyban, a theologiát hallgatta Sopronban, és az egyesült Halle-Wittenbergi egyetemen. Hazatérte után 1875-ben DessevvfTy Otto, egykori bányakerületi felügyelő házánál Kökényesen, Nógrádmegyében nevelő lett. Innen 1876. évi szeptember 1-én Cservenkára hivatott meg, hol 5 évig mint káplán és administrator működött. 1877-ben Kovil-Szent-Iván és 1878-ban Káty választotta meg lelkészül, de mert mind két hely a malárialáz által gyakran látogattatik mocsáros környékénél fogva, nem fogadta el ezen választásokat. De 1881-ben a torzsai egyházközség hívásának engedett és ott 1882. évi január 15-én Róth Károly Tivadar, ó-verbászi lelkész és alesperes és Bierbrunner Gusztáv, ó-kéri lelkész által hivatalába beiktattatott, és jelenleg is áldásosán működik. Famler minden tekintetben pap, ténykedésében, modorában és külső viseletében, ruházatában, hozzá csinos rokonszenves alak. Isten megáldotta azon legelőnyösebb papi tulajdonsággal, hogy tudja magát beleélni a nép eszejárásába és igy őt phlegmájából ki nem hozza semmi. Éppen olyan neje, Belohorszky Emma, Belohorszky Gábor, főesperes leánya Famler irodalmi téren is nagy tevékenységet fejt ki. Eddig a Budapesten megjelenő és ev. népünk szánt „Grüss Gott" czimű, képes heti lapot négy éven át szerkesztette. Művei s vallás-erkölcsi tartalmú hosszabb elbeszélései közül megemlitendők „Thurmweihe zu Cserven ka" (1879), „Torzsa und seine Ansiedlung" (1884), „Der Riedbauer" (1887), ,

Christian Traugott" oder Lebensschiksale eines evang. Predigers in Ungarn (1892), „Hochmuth kommt vor dem Fall" (1895), „Gott verlässt die Seinen nicht" (1895). E három utolsót a Luthertársaság adta ki. Megjelent tőle még „Luthers Katechismus mit Anmerkungen versehen" s sok más hasznos erkölcsnemesitő elbeszélés.