Poszvék Sándor: A Dunántúli Ág. H. Evang. egyházkerületi "Gyámolda" története (Sopron, 1897)

Bevezetés. A segélyezés kérdése a gyámoldát meg-előző időben, 1791—1846. - A segélyezési alap keletkezésének előzményei 1791 —181

Igaz, hogy a nyugdíj ellátás kérdése egyházunk körében csak a legújabb időben lett annyiban aktuálissá, amennyiben annak gyökeres, az egyház szolgálatában álló összes egyénekre kiterjedő, az egyetemes egyház által egységes alapon való megoldása elodázhatlan feladattá vált. A mult században egy általános nyugés gyámdijintézet szervezésének szükségérzete még nem mutatkozott. Hisz a legnagyobb ritkaságok közé tartozott, hogy valamely lelkész vagy tanító megvált hivatalától^ mielőtt végórája ütött. Az oltárnál esett ki az öszfürtü pap remegő kezéből a biblia, növendékei szeme láttára lehelte ki fáradt lelkét az agg tanító. S ha az évek terhe alatt leroskadva egészen eltehetetlenült, a hívek elnéző kegyelete segédet rendelt az aggastyán mellé, hogy holta napjáig az amúgy is szűken kimért javadalmak élvezetében megmaradjon. Volt is ennek az intézkedésnek — legalább a lelkészekre vonatkozólag — lélektani alapja. Hisz a lelkész nem szavával, nem tudományával épít, — az evangeliom »lélek-élet«. A tapasztalatban, isteni félelemben, hiten alapuló szeretetben gazdag, hosszú élet maga is egy megtestesült predikáczió. A pásztori gond gyakorlásának pedig ily élet megbecsülhetlen, mert nélkülözhetlen feltétele. Bizony-bizony az a János apostol, ki az évek terhe alatt görnyedve reszkető ajakkal csak e szóval fordulhatott híveihez : »fiacskáim, szeressétek egymást!« — ép oly, vagy talán sokkal mélyebb, maradandóbb, építőbb hatást tett gyülekezetére, mint az az »aranyszájú János«, kinek gyújtó beszédei, hóditó érvéig elragadó ékesszólása az egyházi beszéd-irodalom terén méltán kimagasló fejlődési pontot jeleznek. Ez áll s állott addig, mig az egyház szolgájának hivatása kizárólag az igehirdetésre, a »Krisztus titkaival való sáfárkodás«-ra szorítkozott. Mióta a »minis-