Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története (Pozsony, 1896)

III. Harmadik korszak - Az egyház és iskola újra feléledésének kora 1790-től napjainkig - 50. Lyceumi tanárok életrajzai

országban és a Gusztáv Adolf egyesületnél is közre járt a pozsonyi ev. Lyceum érdekében. 1857-ben nőül vette Berendy Luizát, kitől 5 gyermeke származott. Meghalt 1877. február hó 19-én. Tamaskó István született 1801-ben február hó 11-én Pozsonyban polgári szülőktől. Tanult a pozsonyi ev. Lyceumban. 1822-ben a pozsonyi ev. Lyceumban mint helyettes tanító az első grammatikai osztályt tanította mintegy 6 hónapig. Ezután theologiai tanulmányainak folytatása végett az épen akkor megnyilt bécsi protestáns theologiai facultásnál iratkozott be. Másfél évi itt tartózkodása után visszatért a hazába és több évig házinevelő volt. E közben a kormány megengedte a protestáns theologusoknak a külföldi egyetemek látogatását, Tamaskó a pozsonyi ev. egyházgyülekezet támogatásával Göttingába ment, hol a hires Ewaldtól szanszkrit, Teschentől pedig arab nyelvet tanult. Két évi itt tartózkodása után visszatért hazájába. Mivel azonban a pozsonyi ev. Lyceumnál az a tanszék, melynek elfoglalására Tamaskó magát lekötelezte volt, nem volt üresedésben, ezért a bazini magasabb polgári iskolánál az igazgató-tanári állomást foglalta el, hol 1838-ig működött. Ez évben a pozsonyi ev. egyház gyülekezet meghívta a Lyceumhoz a syntaxis osztály tanárának. A Thun rendszer szerint való szervezkedéskor a felső gymnasiumban a német nyelvet tanította és a városi reáliskola felsőbb osztályaiban a protestáns vallású tanulóknak a hittant adta elő. Látván a nagy ellenszenvet, melylyel a tanuló ifjúság a német nyelv tanulása ellen viseltetett az ötvenes években, Tamaskó édes-örömest ragadta meg az alkalmat, midőn 1862-ben az egyházgyülekezet azzal kínálta meg, hogy lyceumi tanszékét az egyik leányiskolái tanszékkel cserélje fel. így leányiskolái tanítóvá lett, de e mellett a városi reáliskolánál viselt állását is megtartotta. Tiz évet töltött el mint leánytanitó, midőn 1872-ben az egyház nyugdíjba helyezte. — Hazánk egyik legnagyobb orientalistája és classicus műveltségű férfiú volt, kit az a különös fatum üldözött, hogy nem talált tért és alkalmat, hol tudományát kellőképen érvényesíthette volna. Meghalt 1881 január hó 27-ikén. Irodalmi munkássága : De causis linguae Sanscritae. Dissertatio. Posonii, 1831. Német nyelvkönyv. Latin és polgári iskolák használatára Pozsony, 1844. Ő es. kir. fensége József