Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története (Pozsony, 1896)

III. Harmadik korszak - Az egyház és iskola újra feléledésének kora 1790-től napjainkig - 50. Lyceumi tanárok életrajzai

Modorba választatott meg lelkésznek és 1816-tól 1826-ig a dunáninneni ev. egyházkerület superintendense volt. Kováts­Martiny Gábor elemi tanulmányait Modorban kezdte. 11 éves korában a magyar nyelv megtanulása végett Győrbe került, hol Stelczer és Kis János, a későbbi superintendens, voltak tanítói. Két évi itt tartózkodása után visszatért Modorba, hol a humaniorákat végezte. 1799-ben a pozsonyi ev. Lyceumba jött, hol Fábrytól philosophiát, Sabeltól és Bilnitzától mathe­matikát és Stanislaidestől történelmet és theologiát tanult. Ez időben élt Pozsonyban Lumnitzer István, híres orvos és fűvész, ki Lyceumunk tanuló ifjúságával gyakran tett fűvészi kirándulásokat. E kirándulásokban Kováts-Martiny is mindég részt vett, és a jeles mester útmutatásai és magyarázatai megkedveltették vele a természettudományokat. Né.-y évig tanult Kováts-Martiny a pozsonyi Lyceumon. 1803-ban Bécsbe ment, hol kivált természettudományokat hallgatott két évig. 1805-ben Göttingába ment, hol Piánktól, Staudliantól és Eich­hortól theologicumokat, Thibaudtól mathematikát, Heyne és Mitscherlichtől philologikumokat, Meyertől physikát, Harding­tól csillagászatot, Blumenbachtól természetrajzot, Herbarttól és Buttertól philosophiát hallgatott és a szünidőkben meg­látogatta Németország nevezetesebb városait. 1807-ben vissza­tért a hazába és a modori gymnasiumhoz választatott meg tanárnak és igazgatónak, hol tiz évig nagy sikerrel működött. 1817-ben a pozsonyi Lyceumhoz a Fábry István halála után újon­nan szervezett mennyiségtan-természetrajzi tanszékre válasz­tották meg. Kováts-Martiny, ki ugyanekkor a soproni Lyceum­hoz is kapott meghívást, a pozsonyi állást foglalta el. Uj tanszékében a physikán és mathematikán kivül előadott még természetrajzot, egyetemes történelmet, héber nyelvet, föld­rajzot. Tantárgyait latin nyelven adta elő. A tanuló ifjúság rendkivül szerette és nagy figyelemmel csüngött tanításán. Az estvéli órákban olykor a lakása mellett elterülő ó teme­tőbe rendelte tanítványait, hol messzelátókon mutatta és magyarázta nekik a csillagokat, máskor ismét mértani gyakorlatokat végzett velők a vidéken és a város többi részeiben; tavaszszal és nyáron fűvészi kirándulásokra vitte őket. Alapját vetette a lyceumi természettani gyűjteménynek, mely még most is bír több ő tőle készült természettani esz­közzel. 1823-ban részt vett azon müveletekben, melyekkel Buda és München között a földrajzi hosszúságot állapították

Next

/
Thumbnails
Contents