Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története (Pozsony, 1896)

Előszó

helytartótanács egyházunk ellen intézett rendeletei halmazával folyvást rombolja és sújtja az árvaságra jutott evangyéliomi egyházat. Gyászos sorsában osztozik az iskola is, ezt is zaklatja, üldözi a hatalom, sőt lételétől is megakarja fosztani. A jobb kor hajnalát a korszak végén a türelmi parancs hirdeti, melyet elkeserítő czíme mellett is az ev. egyház örömmel üdvözöl. De mint az erős tölgyet a vihar szokta edzeni, úgy iskolánk is a zaklatások és üldözések közepette erősbödik gyarapszik. Kitűnő tanférfiak, mint Bél Mátyás. Beer Vilmos, Tomka-Szászky, Stretsko iskolánkat oly sok tudással és lelkesedéssel szervezik és fejlesztik, hogy ez már e korszak vége felé a magyar evangélikus iskolák anyaintézetévé lesz. Az előkelő protestáns családok ifjú sarjadékai itt szerzik meg tudományos kiképeztetésüket. A harmadik korszak egyházunk és. iskolánk ujjá éledésének a kora, mely 1790-től napjainkig tart. Egyházunk sorsát az 1790/91-iki XXVI. törvényczikk örök időkre biztosította. Miután az egyháznak fennállásáért, lételéért nem kellett többé aggódnia, összes erejét belső megszilárdulására fordítja. A protestáns tanügy szervezésében az egységre való törekvések kezdenek érvényesülni. Tantervek készülnek, melyek az összes magyar evang. iskoláknak zsinórmértékül szolgáljanak. Az ébredő Magyarország korában a magyar protestáns egyháznak is fontos feladat jut a nemzeti szellem élesztésében ; a zay-ugróczi tanári értekezletek az oktatás tannyelvéül a magyar nyelvet sürgetik, és az egyház egyeteme e sürgetést kötelező határozattá emeli. A szabadságharcz leverése után következett elnyomatásunkban a pozsonyi egyház az egyetemes magyar ev. egyház védője. Bátor ellensze-