Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története (Pozsony, 1896)

II. Második korszak - Az üldözés és az elnyomatás kora 1682–1790 - 12. Bél Mátyás irodalmi munkássága

nyelvtani szabályok németül is értelmezvék, és a latin paradigmákhoz német jelentésük is van hozzátéve. Matthiae Belii. R. P. E. Rhetorices veteris et novae Praecepta, usu necessaria. Lipsiae, sumptu auctoris 1717. Institutiones linguae germanicae in gratiam juventutis Hungaricae, Leutschoviae, 1718; a második kiadása megjelent Halléban 1730. és a harmadik kiadás Pozsonyban 1755-ben. Christophori Cellarii latinitatis probatae et exercitatae liber memorialis naturali ordine dispositus. In usum scholarum patriae plurimis vocibus latinis atque interpretatione hungarica et bohemica locupletavit Matth. Bell. lyc. poson. ev. rector. Norimbergae 1719; a második kiadás 1735. a harmadik kiadás Pozsonyban jelent meg 1775-ben. Ugyancsak rectorsága idejéből való Bélnek következő munkája: de vetere litteratura hunno-scythica exercitatio Lipsiae 1718. Ezen munkában Bél a húnbetűket ismerteti és ilyen hun betűkkel írva közli a miatyánkot. Azt vitatja továbbá ő is, mint korának valamennyi tudósa, hogy a nyelvek ős anyja a héber nyelv és ettől származott minden más nyelv. Szerinte már Ádám a paradicsomban ismerte a betűírást, mely kétféle volt: jegy és jelkép. Az első alphabetum a héber volt és ettől származott kisebb-nagyobb eltéréssel a többi nyelvek alphabetuma. Mint a pozsonyi evangélikus egyház lelkésze a következő műveket bocsátotta közre: »Der ungarische Sprachmeister oder kurze Anweisung zu der edlen ungarischen Sprache« Meliboeus álnév alatt Pozsony 1729. Bélnek e műve rendkívül elterjedt tankönyv volt és igen sok kiadást ért; 13-ik kiadása 1829ben jelent meg Pozsonyban, tehát épen száz évvel az első kiadás után. Figyelemre méltó a munka bevezető