Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.
Anyagi gyarapodás. Üdvös alkotások. Oszloposok visszalépése.
50 korai elhalálozása a legtöbb esetben oly szervezeti bajra vall, a mely örökségkép száll át gyermekeikre; tekintettel arra, hogy a jó és tiszta levegő' az egészség egyike leghathatósabb előmozdítója, ezen okoknál fogva határozta el a választmány, hogy az iskolai nagy szünidőben valamely egészséges fekvésű vidéki helyre telepíti ki az árvákat, mely határozatának az árvák jólétét szivén viselő közönség, valamint a szakemberek a legnagyobb elismeréssel adóztak. III. 1891-ben Brocskó Lajos igazgató előterjesztésére, azt a fontos határozatot hozta a választmány, hogy azon tehetséges növendékek, kik valamely tudományos, vagy magasabb qualifikácziót igénylő életpályára hajlamot mutatnak, azokra az egyesület költségén képeztessenek ki és pedig akként, hogy a leányok a szabályszerű kilépési időn túl is mindaddig az árvaházban maradhassanak, míg kiképeztetésük teljes befejezést nyer, a fiúk pedig 14. életévük után az intézet falain kívül nyerjék tovább képzésüket az árvaházi igazgató felügyelete alatt. Ezen életbe vágó intézkedés oly jótétemény és előny az árvákra nézve, a minőben csak a tehetősebb édes szülő részesítheti gyermekét, oly üdvös alkotás, mely módot nyújt nekik életczéluk elérésére s így boldog jövőjük megalapítására a legfőbb jó, a mit az árvaház adhat növendékeinek, mert igaza van ama híres német paedagogusnak, ki azt mondta: «Adj pénzt, adj kenyeret, adj ruhát az árvának és jót csak addig tettél vele, míg pénzét elkölti, kenyerét megeszi, ruháját elszakítja; de neveld őt, tanítsd meg dolgozni, tedd az emberi társaság hasznos tagjává, akkor el nem muló kincseket juttatsz birtokába és jótéteményeddel egész életére boldoggá tetted». A választmány br. Kochmeister Frigyes elnöksége idején áldosos működésével, kiváló alkotásaival úgy az egyesületet, mint az árvaházat magas színvonalra emelte és virágzó állapotba helyezte, azért mély sajnálattal fogadta az egyesület, a midőn oszloposai egymásután mondottak le viselt tisztségükről. 1889-ben csetneki dr. Jelenik Zsigmond kir. tanácsos, főorvos, ki árváink egészsége felett az egyesület keletkezése óta teljes 30 éven át odaadó és önfeláldozó gondoskodással őrködött, ezen tisztről, melyet működése egész tartama alatt teljesen díjtalanul viselt, az egyesület és az árvaház mély sajnálatára, mely nemcsak tisztelte, hanem szeretettel ragaszkodott hozzá — lemondott.
