Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.
A Wagner János-alapítvány vagyon-kimutatása. Ujabb intézmények
Azon kölcsön törlesztésének kötelezettségén kívül, a mely a Ilunyadi-téri házra bekebeleztetett, egyesületünkre a végrendelet értelmében azon kötelezettség is szállott, hogy a nagylelkű alapító nővérének, özv. Trugly Józsefné, szül. Wagner Zsuzsannának Komáromban élte fogytáig 1000 frt életjáradék fizettessék. Ezen kötelezettség megszűnt az 1893. évben Truglyné elhalálozása folytán. Fel kell itt említenünk, hogy a nagyszerű alapítvány lehetővé tette megvalósíthatni az alapszabályok első szakaszában megírt azon czélt is, hogy az árvaházba bármely okból fel nem vehető és az árvaházból kilépett, jövőjük elősegítése érdekében arra utalt árvák pénzsegélyben részesíttessenek. A végrendelet értelmében ezen czélra évenként legalább 1200 frt fordítandó és első sorban az árvaházból kilépő árvák részesítendők e jótéteményben továbbképzésük érdekében. Ugyancsak a végrendeleti végrehajtó óhajához képest, mely a nagylelkű alapító intenczióinak is kétségtelenül megfelel, megállapíttatott, hogy az érintett 1200 frt összegből évenként 120 120 frt az alapító szülővárosa, Komárom ágostai és helvét hitvallású egyházainak bocsáttassék rendelkezésére ottani protestáns árvák segélyezésére utólagos elszámolás nélkül. A Wagner-alapítvány az 1894. évben 11,599 frt 80 kr. bruttó jövedelmet mutatott, abból levonván a Hunyadi-téri ház fentartására (2362 frt 01 krt), továbbá e házra bekebelezett jelzálog-kölcsön törlesztésére (238 frt 52 kr.) és kamatának fizetésére (1862 frt 71 kr.), valamint a künnlakó árvák segélyezésére (1462 frt 50 kr.) és egyebekre fordított összegeket, maradt tiszta jövedelemképen az árvaház szükségleteinek fedezésére 5,615 frt 42 kr. A Wagner-alapítvány átvétele alkalmul szolgált, hogy a választmány az általa istápolt intézmény továbbfejlesztésének kérdésével behatóan foglalkozzék. Ezen a réven felvettetett azon életrevaló indítvány, hogy az árvaháznak a vidéken, de közel a fővároshoz, fióktelepe létesíttessék 2—6 éves kisdedárvák elhelyezésére, a kik ott az egészséges levegőtől megerősödvén, hat éves korukban átlépnének az anyaintézetbe. A választmány azonban e terv megvalósítására az egyesület jelen viszonyai között nem vállalkozhatott, nem akarván ezen új és nagy teherrel az anyaintézetet kitenni a lét bizonytalanságának, számolnia kellett azon ténykörülménynyel, hogy összes — beleértvén a Wagnerét is — alapítványainak jövedelme csak 50 árva
