Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.
Szük esztendők — bő aratás. Báró és koldus
21 pelni vágyásból, hanem az igazi keresztyéni szeretet érzelme által lelkesítve; az árvaháznak helyes nevelésiránya, az onnan kibocsátott árvák jó magatartása maga után vonta a Gondviselő áldását és a különböző körök figyelmét, érdeklődését és a tettleges részvétben nyilvánuló elismerését. A választmány kiváló gondot fordított az árvaház belszervezetének javítására. Az árvaatyák igen gyakori változása sok kellemetlenséget okozott s hogy ezen a nevelés érdekeit veszélyező okot megszüntesse, az intézet élére oly egyént törekedett megnyerni, a ki nemcsak szakképzettséggel, hanem e nehéz állás betöltésére kiváló hivatottsággal is bír s így reményt nyújt az állandó megmaradásra. E nehéz kérdés alapos körültekintés és megfontolás után eredményesen megoldatván, az árvaház Brocskó Lajos vezetése alatt fokozatos haladásnak indult. Mennyire felelt meg e választás a választmány várakozásának, annak megítélésére szolgáljon azon tény, hogy azóta 21 esztendő folyt le és az árvaház élén ma is ugyanő áll, a ki méltán sorolhatja családját az ország «legnagyobbjai» közé, mert 21 év leforgása alatt 412 árva nevezte őt apjának. Xagy megnyugvást, lelkesedést keltett a társadalom minden rétegében, de különösen kereskedelmi körökben azon jól megérdemlett kitüntetés, mely Kochmeister Frigyest érte hazánk közgazdaságának terén szerzett maradandó érdemeiért. O Felsége bárói rangra emelte kiváló érdemei jutalmául. O kétszeresen lévén a mienk, mint protestáns és mint egyesületünk vezére, e kitüntetés fénye beragyogta a mi egyesületünket is. A magas polcz azonban mitsem változtatott lényén, mint a magyar kereskedelem arisztokratája, sokoldalú tevékenységében szeretetre méltó demokrata maradt. A szegény árvák szent ügyét fokozott buzgalommal szolgálta, azért a mikor Ö Felsége báróvá tette, ugyanakkor kitüntette őt a közélet is, elnevezvén őt a szónak legnemesebb értelmében az árvák «koldusá»-nak. Mióta Kochmeister állott az egyesület élén, az rohamosan kezdett virágozni, a szeretet adományai, daczára az évek mostohaságának, mind sűrűbben és nagyobb mérvben folytak be, a közönség érdeklődése fokozódott, mind e körülmények bátorították a választmányt; másrészről a felvételi kérvények egyre szaporodtak és ezeknek alig nyolezad részét lehetett kielégíteni az árvaház helyiségeinek szük volta miatt, e sajnos helyzet meg kényszerítette,
