Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)
II. A gymnasiumnak lyceummá átalakulása a késmárki ev. egyházi község és a szepességi nemesség közös pártfogása mellett
tanulók, könyvtári és muzeumi gyűjtemények befogadása- és kellő elhelyezésére többé nem elegendő iskolai épület bővítését indítványba hozta, az iskolai gyűlés ennek szükségét ugyan beláta, kivitelét azonban pénzalap hiányában egyedül önkéntes adakozás utján eszközölhetőnek tartá. Nem is hiányzottak az intézetnek közel és távol levő nagylelkű pártfogói, kik különösen Spóner Pál helybeli felügyelő buzgó sürgetése folytán pénzbeli és épitőanyagi adományaikkal készségesen hozzájárulának, úgy hogy egy-két év alatt a volt épület két nagyobb osztály-, könyvtári és muzeumi teremmel bővíttetett. És a múzsáknak nagyobbított lakjába nem csak évről Könyvévre számosabb tanulók vonultak be, hanem a könyvtári tágas J^y^k. terembe is, melyben Bohuss György, Grédeczi Stansith Horváth Márk és Irme régibb hagyományai fel valának állítva, mintegy édesgetve behúzódtak Smith Vilmos Ádám, Aderján István, Podkoniczky Ádám, Spinner Sylvester, Doleviczényi Pál, Schwartner Márton, Genersich János és Keresztély, Engel Sándor, Kralovanszky István, Nadler Ferencz, Pongrácz Imre, Gzerva János, Badányi József, Goldberger Imre, Demiany Samu, Cornides Pál, Benedicty János özvegye, Jóny Tivadar és a későbbi hagyományozok becses könyvgyűjteményei. Hasonlóan a kitágított muzeumi helyiségekbe elhelyezett természetrajzi és természettani gyűjtemények azóta részint adományok által, részint vétel utján mindinkább szaporodtak. Változások a tanári karban: A donatusban Mayer Jánosnak Tanárok helyét 1814-ben bekövetkezett halálos betegsége alatt valamint 180 9~ 3 1kimulta után 1815-ig pótolák Medveczky Samu, Forberger György és Ocsovszky Pál felső osztálybeli tanuló-ifjak, azután rendes tanárul választatott Maurer Dávid Felkáról, 1815—16 és ennek eltávozása után Weisz Jakab Sztrázsáról, 1816—36. — A grammatikai osztályban még Langh András működött 1829-ig. — A syntactikai osztályban Nadler Pált követé Husz Samu János Eperjesről, 1809—11, ki innen Galicziába ment lelkésznek; utána volt Lumnitzer Görgy János, Lőcséről, 1811—15, ki a rajzolásban is szép sikerrel oktatást adott, innen pedig Teschenbe lelkészül távozott el; azután 1819-ig helyettes-tanárokul Hoznék Aurél, Henriczy Mihály és Slawkowsky Mátyás felsőbb osztálybeli ifjak adtak oktatást; 1819-ben Benedicty János rendes tanárnak választatott. —A felsőbb osztályokban: 1816-ban Aderján István, érdemteljes jogtanár helyébe, ki akkor a városi ügyészséget elvállalá, Schneider János választatott meg. — 1818-ban Podkoniczky Ádám, az intézet nestora, szélhűdés következtében tanári hivatalának további viselésére képtelenné lett és ő, ki egész életén át legfőbb buzgalommal és áldozatkészséggel
