Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)

IV. A késmárki főtanoda mint kerületi nyolcz osztályú főgymnasium 1852 óta

vezett real-tanulmányoknak ós ezeket a classikai és bölcsészeti ta­nulmányokkal kívánatos összhangzásba hozta, hanem a szakrend­szer behozatala és a paedagogiai elveken alapuló javított tanmód­szer által is az oktatásban sikeresebb eredményt tett lehetővé: mindazonáltal nem hozhalá meg a mivelődés várt gyümölcseit ; de miként is ? hol a tanárok felsőbb hatóság által előirt — az uralkodó r. kath. egyház és hazaellenes kormány igényei szerint szerkesztett — tankönyvek fonalán*) és a szabad gondolkozást s meggyőződést bénitó külviszonyok közt csak ügygyei bajjal ápol­gathaták a protestáns szellem, a hazai történelem, a bölcsészet és a magyar irodalom szellemi növényeit ! Szóval, hiányzott azon tan­rendszerben a szabadelvüség, különösen a protestáns vallás és a nemzetiség éltető szelleme. Annál nagyobb elismerésre méltó azon tanférfiak érdeme, kik ily nyomasztó körülmények, sőt személyes veszély között nem szűntek meg lelkiismeretök, prot. meggyőző­désük és a haza iránti szeretőtök sugallatait hiven követni s az ifjúságot saját példájukkal serkentve a haza és ev. egyház szent ügyének méltó polgáraivá nevelni. Az egyház D e mjnd e jóakarat és ernyedetlen munkásság, melyet a közVviszony tanári kar és némely lelkes pártfogó kifejtett iskolánk ősi tiszta elzsibbad isa jellemének megóvására, nem liárithatá el ama káros következéseket, melyek a m. kormány közvetlen beavatkozásából az iskola és egyház közti szoros kapocs felbontására irányulva kifolytak. A kormánynak e czélzatossága, mely szerint a prot, iskolákat az egy­házi viszonyból kirekeszteni és a maga közvetlen igazgatása alá venni törekedett, mind az 1856-iki egyházszervezési tervezetéből, mind az 1859-iki nyilt parancsából tisztán kiviláglik. A protestáns egyház mintegy gyanitva, hogy a testületén kivül kormányzó kéz az uj rendszerrel uj, nem valódi protestáns szellemet igyekszik tanodáinkba oltani, elhidegült ezek iránti szeretetében s vissza kezdé vonni saját ápoló kezét onnan, hol idegen sáfárt látott, kivel megbarátkozni nem tudott, megküzdeni pedig sem erőt sem módot nem talált. A PÁRTFOGÓI úgy m agok azon pártfogói egyházközségek is, melyek éven­kisebbedése. kinti ajánlataikkal tanodánk átalakítását elősegiték, ezen áldozat­készségükben mindinkább ellankadtak, és ismételt felszólítások sőt kerületi határozatok daczára is közönyös állást foglaltak el isko­lánkkal szemben és segély nélkül hagyák azt sinyleni. *) Csak nehezen sikerült p. o. Hunfalvy János világtörténelmének hasz­nálatára a kormányi engedményt megnyerni.

Next

/
Thumbnails
Contents