Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)

II. A gymnasiumnak lyceummá átalakulása a késmárki ev. egyházi község és a szepességi nemesség közös pártfogása mellett

előhaladását és erkölcsi viseletét megdicsérve, ki hozzájok egyszersmind jóakaró buzdítást intézett; egyúttal még a tudományos nevelésnek lehetőségig fokoztatandó kifejlesztésére és az intézet anyagi és szellemi felvirágoztatására czélszerü javaslatokat is hozott indítványba, melyeket utólag a pártfogói gyűlés foganatosított. Akkor az iskolai pénzalap tett 32.981 vfrt 32 krt, melynek erejéhez képest az alsóbb osztályú tanárok rendes fizetése javíttatott, míg a négy felsőbb osztályú tanárok az épen akkor első izben folyóvá tett egyházkerületi 179 frtnyi segélyösszegből egyenlő osztalékokban részesültek. Akkor a tanulók összes száma 396-ra emelkedett, kik közül 150 alumnista, még pedig a szegényebbek, mint jótéteményesek 5 váltófrt, a vagyonosabbak 25 vfrt fizetése mellett élelmeztettek az alumneumban. *) 1826-ban Cornides Dániel, ki 24 éven át mint felügyelő V;iltozás a gondnoki liiés gondnok a legválságosabb viszonyok közt lelkiismeretes buzgó- vatalhan sággal az iskolai pénzalap megmentése és öregbítése körül fáradozott. 182

6hivataláról előhaladott kora és gyöngélkedő egészsége folytan leköszönvén, a fárasztó gondnoksággal Cornides István felügyelő bizatott meg. 1832-ben néhai Podkoniczky Ádám özvegyének bekövetkezett Az alu

m" neum és íselhunyta után a lycealis gyűlés annak végrendeletileg a lyceum kolai kert. számára hagyományozott majorját és kertjét birtokába vévén, az iskolai épülethez közel álló gazdasági építményeket lebontatá és ezek helyére a következő két év alatt a mostanáig fennálló alumn e u m o t épitteté, melynek költségei részint a lyceumi és egyházközségi pénztárból, részint Spóner Pál felügyelő által gyűjtött adományokból fedeztettek. Ezen épület külső oldalán sok éven át diszlett a nagyérdeműhagyományozóra emlékeztető felirat: „Legatum Podkoniczkyanum." A mellette fekvő kertet pedig az iskolai gyűlés eleinte bérbe adta ki, 1840-ben a tanároknak engedte át saját használatukra oly kikötés mellett, hogy annak bekerítését saját költségükön készíttessék és csak addig, mig nem más iskolai czélokra szükségeltetnék. 1835-ben a lyceum fájdalmas veszteséget szenvedett a nagyérdemű és joghallgatóitól atyaként szeretett Schneider János kezete. halála által. Ő 1787. évi deczember 16-án Kakas-Lomniczon született és első oktatását a syntaxisig tudományos atyjától nyerte; azután hat évig a késmárki lyceumban kitűnő sikerrel tanulmányo*) Lásd : Actorum recensionis, ad canonum instar in Lyceo ev. A. C. Kesmarkiensi, per P. Jozéffy Superintendentem anno 1825 peractae Commentarius^ Scripsit A. L. Munyay V. D. Minster, in visitatione canonica Acfuarius.