Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)

I. A késmárki ev. latin iskola, mint a helybeli ev. ág. hitv. egyházközség intézete 1760-ig

azonkívül jeles szónok és elegáns latin nyelvész vala. Röviddel lialála előtt az erfurti természetvizsgáló társulat tagjául választatott. A következő rector volt Sartoris György, puchovai születésű, ki Wittenbergában tanult és aztán Körmöczbányán tanárkodott, 1752-ben lelkészi hivatalt vállalt Eatizfalván. —Münich Sámuel Fülöp a sopronmegyei Wandorfból származván, mielőtt ide hivatott, báró Prónay házánál nevelőül volt alkalmazva; nagy tudománya és tüzes lelkülete mellett kitűnő tanítási és disputáló tehetséggel bírt, ugy hogy tanítványai nem fogytak ki magasztalásából. Nagy sajnálatukra már egy évi működése után 1753-ban lelkésznek ment el Lőcsére, későbben Sopronba. — Major János 1753—55, tudományos miveltsége mellett szende természetű lévén, kevesebb tetszésben részesült mint előde. Csetnekre távozván el, helyt engedett a nagyhirü Benczúr Józsefnek. Ez az árvamegyei Jeszenovában születvén 1728-ban február 28-án. Jénában, Halléban tanult, visszatérte után pedig „C.onfutatio praetensionis Borussicae in Silesiam" czimü irata által, melyben a porosz királynak Sziléziára vonatkozó igényeit megczáfolá, a magyar királyi udvar és a tudós közönség figyelmét költé fel. Buzgóságáért Mária Therézia egy arany szelenczével és 100 aranynyal jutalmazá. Itteni hivataloskodása idején is legkedveltebb foglalkozása vala a hazai földleirás és történelem buvárlása, melyre vonatkozólag több müvet irt, ú. m. Ungaria semper libéra et sui juris fuit. Compendium Ungariae geographicum. Nagy tudománya mellett igen szeretetre méltó férfi volt. Nagy hire folytán a pozsonyi iskola rectorául hivatott meg 1760-ban, honnan 10 év múlva még egyszer jött vissza, mint alább fogjuk látni. A XVIII. századtól kezdve a rectorokon kivül, kik is az egész

A xvm.száintézet és különösen az I. mint legfelsőbb, vagyis bölcsészeti osztály 'Vectorok" élén állottak, még a következő conrectorokat, subrectorokat és praeceptorokat találjuk följegyezve: 1. Conrectorok (collegák), kik alatt a II., vagyis rhetorikai osztály állott, a következők: Schmid Mihály, késmárki, 1700—11. Innen Lőcsére ment el lelkésznek. — A késmárki Keil János 1712-ben és Szolkovy Jakab 1713—25; a körmöczbányai Legier Jakab 1725—35. Ez Ménhárdon, amaz pedig Dobsinán lelkészi hivatalt vállalt el. — A késmárki Moesz Ádám János 1736- 70, ki Késmárk városának történetét irta meg, melynek kézirata a lyceumi könyvtárban van. 2. Subrectorok, kik a III., vagyis a syntacticai osztály tanárai subre«torok. valának: Weissőhrl János 1685—1725. — Fábry Gergely 1725 — 43; ki azután Eperjesen iskolai rector, későbben lelkész és 2*