Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)
I. A késmárki ev. latin iskola, mint a helybeli ev. ág. hitv. egyházközség intézete 1760-ig
miután Stettinben a felsőbb tudományokra, különösen bölcsészetre készült és „a minőség kategóriájáról" értekezvén magisterré lett; az ő fia volt az országos hirű mathematikus Frölich Dávid. — Utána következett: Praetorius Dávid, a késmárki lelkész fia, 1608—39, ki Rostockban a magisteri rangot nyerte el és kiválóan a botanikát kedveié. Rectori minőségében sikeres eredménynyel működött és az iskolát nagy hirre emelte, úgy hogy őt Frölich Dávid igy jellemzi: Venerabilem Senem, Polyhistorem consummatissimum, scholae patriae Rectorem dignissimum. Praeceptorem optimum. — Kartársai valának: Wiehr Zacharias 1601 óta mint collega és cantor, Lysonius György 1629 óta és Hradecius János 1636 óta mint collegák. — 1639—47 a rectorságot a sziléziai Fábri Dániel viselé, ki már azelőtt a körmöczbányai iskola élén állott és kitűnő philologus és orientalista vala. Öreg korában egy Körmöczbányához közel fekvő helység lelkészévé lett. — Melczelius János Uj-Teschenből atyjával együtt, ki ott lelkész volt, száműzetve Magyarországba jött és Késmárkon első tanulmányait bevégezvén Königsbergbe ment, honnan visszatérvén Trencsénben, Selmeczbányán, Körmöczbányán, végre Késmárkon 1647-ben rector lett, innen pedig 1657-ben Dobsinára ment el lelkésznek. — Berlinius Valerian Sziléziából Magyarországba jővén a késmárki és lőcsei iskolában tanult és miután a külföldi felsőbb iskolákat meglátogatta, először Olasziban, azután Késmárkon lett rector 1657-ben, de már 1659-ben Keresztfalu lelkészévé lett. Utána Johannides Venczel választatott rectornak 1659-ben márczius 26-án. 0 kameno-lehotai születésű volt és első tanulmányait Iglón, az akadémiaiakat pedig Thornban és Königsbergben végezte be. Kitűnő elméje és alapos tudománya őt nagy hirbe és az intézetet azelőtt még soha nem látott virágzásba hozta. Vele együtt Grosz János mint conrector hasonló nagy buzgalommal és sikerrel működött. — Azon súlyos csapás azonban, Az iskola mely 1674-ben hazánk összes protestánsait érte, ezen utóbbi jeles sz U™ t e eTe-.. tanfértiak áldásteljes működését is megszünteté. Akkor ugyanis Szelepcsényi esztergomi érsek eszközlése folytán a protestantismus elnyomására a legvégsőbb rendszabályok alkalmaztattak; a protestánsok templomaik- és iskoláiktól megfosztattak, lelkészeik, tanítóik és tanáraik a száműzetés vagy fogság szomorú sorsára jutottak. Azon év tavaszán gróf Volkra Ottó által számüzetének az itteni lelkészek és tanárok, kik is más ide menekültekkel együtt „sok ezer könnytől kísérve" Boroszlóba vették utjokat. Ezek közt Johannides is volt, ki ottan először házi tanitó vala, azután pedig Thornba tanárul hivatott.
