Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)

V. A késmárki tanoda újra kerületi lyceum történelmi czímét vette fel 1861-ben

változás a A tanári karban ujabb időben következő változások történtek, ban 185G-G1. Kuncz Edmund és Lindner Ernő, kik 1856-ban rendes felgymnasiumi tanárokká lettek, az első 1857-ben Beszterczebányára, a másik 1859-ben Eperjesre ment el. Weber Armin, ki 1856-ban Iglóra hivatott meg, onnan egy év múlva visszajött, a következő években pedig súlyos tüdőbetegségben sinlődvén, csak megtört erővel birt az ifjúság nevelésében fáradozni, mig végre 1861-ben márczius 23-án jobb létre szenderült. A tanoda érdekében tanúsított fáradhatlan buzgósága és sokoldalulag mivelt humán jelleme feledhetetlenné teszik őt mindenkorra. Helyét Scholcz Frigyes foglalá el, ki már 1858 óta tanodánk felsőbb osztályaiban rendkívüli tanárként működött vala, ugyanakkor rendes tanárul választatván meg. V. A késmárki tanoda újra kerületi lyceum történelmi czimét vette fel 1861-ben. a prot. A magyarhoni protestáns egyház országunk fejedelmi házával mfmí/janak kötött régibb szerződések — a bécsi és linczi békekötések — utján heiyreáiii- szerzett és főként az 1790/1. évi 26. t.-czikk által szentesitett jogaitasa i8oo. állhatatosan ragaszkodván mind az 1856-ik évben Thun miniszter által kiadott egyházszervezeti tervezet, mind az 1859-ben megjelent cs. k. nyilt parancs ellen, — minthogy ezek áltál egyházunkba oly alkotmány és rendtartás czéloztatott behozatni, mely annak jogait lényegesen sértette, — erélyes határozottsággal küzdött*), mig nem végre visszanyerte autonómiáját 1860-ban. Az autonom Ez által egyszersmind kebelében levő saját iskolái felett szajGttlantor- ^ad rendelkezési jogot nyervén vissza, ezeket a nevelés és tudovczet 1861. mány valamint a protestáns szellem és hazafiúi érzület igényeinek megfelelően átalakítani és anyagilag támogatni egyik legsürgetősebb s legfontosabb feladatának tekinté. Ezen szervezési működés ane*) Örök emlékezetre méltó különösen az 1859. évi szept. 27-én Késmárkon tartott tiszai egyházkerületi gyűlés erélyos fellépése a nyilt parancs ellen, mely alkalommal Zsedényi Ede és Máday Károly lángoló szavakkal keltek ki a protestáns autonomia védelmére a kormány túlkapásai ellen, hivatkozván a protestáns egyház nagy érdemei és küzdelmei árán szerzett elévülhetlen jogaira és a jogfolytonosság elvére. Az ezen gyűlésből ő. cs. k. Felségéhez intézett fölirat hazánk egyházi és politikai autonómiájának visszaszerzésére tett első döntő lépésnek tekintendő.