Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.

'380 1826. Eperjes által evangelizáltatott. A legrégibb egyházak egyike. Filiája u Erdőcske. A Keczer család sírboltjával templomában. Urvacsorai dobozát tomkaházi Tomka István ajándékozá 1820. Inspector: lipóczi Keczer Tamás, igen buzgó. Ezen egyház eredete az adatok hiánya miatt ismeretlen ; hihető azonban, hogy ezen Eperjeshez közel fekvő egyház a Sárosmegyében keletkezett első ev. egyházak közé tartozik. Az egyház jelen kiterjedését csak a későbbi idők folyamán nyeré. Kezdetben az anyaegyházhoz tartoztak: Erdőcske templommal, Ábrány, Mérk, Gulyvész és Kakasfalu ; e két utóbbi egykor tiszta ev. leányegyház szintén templommal birt, melyek azonban a vallási üldözések korában (1721—1744.) a róm. katholikusok által tőlük elvétettek, s e miatt bennök az evangélikusok száma jelentékenyen megcsökkent. — Lapispatak és Bogdány — mindkettő birt egykor templommal, az utóbbi község lelkészszel is — és Mocsármány, — mely a közelfekvő szt.-péteri református egyházhoz tartozott, — csak későbben, II. József császár türelmi parancsának kihirdetése után csatlakozott az anyaegyházhoz. A zsegnyei egyház történetében legrégibb időktől kiváló helyet foglalt a nemes lipóczi Keczer család. Ezen vallásáért lelkesülő nemes család, nemcsak, hogy minden időben anyagilag támogatta a zsegnyei egyházat, hanem egyes tagjai válságos időkben, életök koczkáztatásával hősileg meg is védték, s magokat az utódok örök hálájára érdemesítették, aminek egyik megható példája a következő esetben maradt fen. 1754-ben a zsegnyei ev. egyház, az aggkora miatt hivataláról leköszönt, de azért állandóan Zsegnyén, leánya mellett, tartózkodó Prúnyi János lelkésze helyére Mihóky Mártont hivta meg lelkészül. A szomszéd római katholikus földesurak ezen alkalmat felhasználva, összebeszéltek, miszerint az újonnan meghívott lelkészt, azon ürügy alatt, hogy a zsegnyei jobbágyok két lelkész tartása miatt nem képesek jobbágyi kötelességöknek eleget tenni, az egyház kitűnő pártfogója és felügyelője, Keczer András tudta nélkül, kinek vallásos buzgósága és lelkesedése általában ismeretes volt. — hihetőleg Tarczára a kegyetlen Szirmayné b. Barkóczy Klára valamely földalatti üregébe elviszik. Keczer László, hogy az erőszakot előmozdítsa, ebédre hivta meg Keczer Andrást O-Falvára, s ez a rokoni meghívást, rosszat nem sejtve, elfogadta, 375 Ekkor Zathureczky Harságról, Schustrik és néhány hivatalnok Sóvárról, oly időben, midőn a népség mezei munka által legjobban volt elfoglalva, Zsegnyén megjelenvén, Mihóky Mártonnak hamis iratot mutattak, mely szerint hivatalától felfüggesztetik és a legfelsőbb parancs szerint megliagyatik neki, a jelenlevőkkel az egyházból azonnal eltávozni. Miután magát nem védhette, s kérelmeit megnem hallgatták, könyezve megadta magát sorsának. A nép azon része, mely házi munka miatt otthon maradt, látván, miként akarják lelkészétől megfosztani, — a harangot félreverte, hogy a mezőn munkálkodókat haza hívhassa. Ekkor Hajdúk nevezetű lakos s kamarai jobbágy, fájdalma s vallásos buzgósága által elragadtatva, templomát, melyet az erőszakoskodók erővel akartak kinyitni, és lelkészét bunkóval akarta megvédeni, de szegényt, mint lázadót megkötözve a szekérre tették s a lelkészszel együtt elvitték. Azonban ezen égbekiáltó jogtalanságot a könyörületes és igazságos Isten megakadályozta. Egy görög katholikus nő megjelenvén Keczer László udvarában s ott az asztal mellett ülő Keczer Andrást észrevevén, e szavakkal szólitá meg : „Uram ony se tu hosca a tam jim v zegni dnes koscel odbiraju". (Ön itt mulat és Zsegnyén a templomátveszik el). E hir hallatára, rögtön lóra ülve, sebes vágtatással Zsegnyén termett Keczer András. A templom és paplak mellett összegyűlt evangélikusok könyezve mondák el, hogy a lelkészt már elvitték. Lovát megsarkanytyuzva, ismét vágtatva rohan az erőszakoskodók után, s Gulyvész felett az erdőben utóiérve őket, hősies merészséggel pisztolyt szegezve nekik, kérdé : kinek parancsából követték el ezen emberi és isteni törvényekkel ellenkező cselekedetet? S miután bámulatuk s félelmükben felelni nem tudtak, az intésére a szekérről lemenő lelkészt kisérő szolgája lovára ülteté, s a megkötözött Hajdukot gyors és biztos segélyről megnyugtatva, a lelkészszel együtt visszatért Zsegnyére s kegyes örömmel fogadtatott. Zsegnyén e században a következő canonica visitatiok tartattak : 1806-ban Nicolay Sámuel, 1826-ban Jozeffy Pál, 1863. Máday Károly superintendensek alatt, 1838 és 1860. az esperességi canonica visitatio s végül 1884-ben ft. Czékus István püspök ur által. Az eddig működött lelkészek közül legmaradandóbb nyomokat hagyott maga után Csorba András 1794—1824. Az egyházra vonatkozó szétszórt adatokat ő gyüjté egybe; alatta épült a paplak 1822-ben; az orgona s több templomi edény, az ő idejéből való,