Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.

II. Fejezet

;6 A magyarhoni ágost. hitv. Evangy. Egyház Híveinek, kiváltképen pedig lelkészeinek és előjáróinak üdvét ! Midőn a legközelebb mult f. é. oct. io-kén a magyarországi ág. hitv. evangyéliomi egyház hívei Pesten, 12 viszontagságos esztendő után, mind a négy szuperintendentziából számosan öszszegyültek s egyetemes gyűlésben egyesültek, hálás és örvendező lélekkel tapásztalák, hogy a törvényes jogaink ellen intézett támadások s az ezek folytán bekövetkezett szenvedések, a hívekben egyházunknak hitelvei, jogai, intézetei iránti hűséget nem hogy nem csökkentették, hanem azt oly nagy mértékben fejtették és fokozták, hogy a jelenlevők mindenikében az egyház iránti szeretet s áldozatkészség a legszebb reményekre bátorítva — nyilatkozott. Örömmel tapasztalá az egyetemes gyűlés nevezetesen azt, hogy az egyes szuperintendentziák alsóbb és felsőbb gymnasiumaik felvirágoztatása érdekében, magukat megadóztatták s ezen uton kívánják tovább is ezen intézeteiket biztosítani. S mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy ennek így kell lennie és legközelebb minden szuperintendentziának saját gymnasiumai fentartásáért az egyházi megadóztatás utján gondoskodnia; s nem kételkedünk sem afelett, hogy ezen megadóztatás alól valaki magát elvonni fogná, sem pedig a felett, hogy így ezen úton a szükségelt összeg bizonyosan ki fog kerülni. De hol maradnak még a tanítókat és lelkészeket képző intézetek, melyek valamint az egész egyház számára nevelik növendékeiket, úgy méltónak látszik, hogy az egész egyház közpénztárából tartassanak fen. Ez még nyilt kérdés és megoldásra vár. Azonban ha az eddig emiitett intézeteink egytől egyig gazdagon ellátva volnának is, még mindig s maradna egy sokáig elhanyagolt vagy legalább nem elég kegyelettel, nem elég renddel és óvatossággal müveit mező, t. i. a szűkölködő egyes gyülekezeteknek felsegélése, melyeknek Ínségét mi nem a megadóztatás, hanem az atyafiságos szeretet s a hitközösség szent forrásából eredő részvét szabad adományaival ohajtanók enyhíteni. Schliesslich lassen mich Ew. Excellenz an Ihr edles[Herz apelliren. Wenn wir bitten uns zu erlauben, zur Linderung einer allgemeinen Noth bitten, sammeln und betteln zu dürfen, ausschliesslich für uns und unter uns, wer mag dagegen vernünftigerweise etwas einzuwenden haben? Ich weiss es positiv, bin überzeugt, dass Sie es billigen. Handeln Sie Excellenz nach dem Zuge Ihres Herzens, stellen Sie das Dekret aus — damit ich Gott preise -— oder stellen Sie mir die Schrift zurück, — dass ich weinend mich in mein Schicksal ergebe. Mich und die evangelische Gesammtkirche Ungarns so oft bewiesener Huld und Gewogenheil empfehlend verharre ich mit schuldiger Ehrerbietung Eurer Excellenz Pest am 18. October I860 ergebenster dr. Jos. Székács.