Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.

II. Fejezet

72 egyesülve munkálkodni egyházunk szükségeinek enyhítésén. Egyesítsen bennünket, testvéreket, ezen érzet egy testté a szeretetben; áldozzék a szegény filléreivel, a gazdag a szerint, a mint az Isten őt bőven megajándékozta javaival, az egyház oltárára, s akkor szegénységünkben is gazdagok leendünk s nem kényszerülünk orczapirulással folyamodni alamizsnáért külföldi hitsorsosaink nagylelkűségéhez, kik nálunknál semmivel sem gazdagabbak az anyagiakban, de egyek a szeretetben, s ez által elég gazdagok szűkölködő hitsorsosik Ínségét is enyhíteni.« Ezt a programmot Székács, az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének és a dunántúli programmnak csatolásával Benedek táborszernagy kormányzóhoz terjesztette fel, kérvén a gyámintézet megalakításához, az akkori viszonyok közt tanácsosnak mutatkozott, kormányengedélyt. Nevezetes ezen felirat szövege: »Nagyméltóságú Ur! Keresztyén igazságszeretetének és igaz protestáns öntudatának számos ténye által felbátorítva fordulok evangy. egyházunkra nézve fontos ügyben Nagyméltóságodhoz, bizalomteljesen s azon hiedelemben esedezvén közbenjárásáért, hogy kérelmem nem lesz czéltalan. Ismeretes Nagyméltóságod előtt a budai és temesvári cs. k. helytartó tanácsnak eljárása, melylyel azok folyamodó egyházaink és iskoláink nagy számát segélyezés végett évente a superintendentziákhoz utalják, e gyülekezetek azonban vagy épen nem, vagy csak csekély mérvben nyernek segélyt, ugy, hogy a magas kormány legjobb szándéka eredménytelenné válik e miatt. Lelkiismeretesen kutatva e baj okát, arra jöttem, hogy annak tulajdonképen két forrása van: a kérelmezők oly egyházakhoz utalvák, melyek maguk is segélyre szorulnak s szükségleteik előállításánál önerejükre szoritkozvák; híjával vagyunk továbbá intézetnek és férfiaknak, kik az egyházias hitnek és folyománya az áldozatkészségnek fokozását, utóbbi eredményének összegyűjtését és kezelését s a szűkölködők közt és nyilvános ellenőrzés mellett történt kiosztását teljes erélylyel munkálnák. E végből én már az 1848. év előtti időkben megtettem a lehetőt, javaslatba hoztam és az egyetem fennhatósága alatt életbe is léptettem ily intézetet; e vállalkozásom azonban, előre nem láthatott s végzetes akadályokon megtörött. Május 15-ikén kiadott legfelsőbb parancs után összeült egyetemes gyűlésen ez ügyben újra felszólaltam, annál biztosabban, mert a •/. alatt mellékelt okmány tanúsága szerint a dunántuli ev. egyházke-