Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.

I. Fejezet

63 A zsilip megnyittatott. Az ár zúgott. Végig zúgott lelkeken, gyűléseken, lapokban. »Csak az független, ki önbecsliletéből megél. Csak azon testület független, mely önmaga fedezi szükségeit. Csak az az egyház szabad, mely nem kunyorál másoktól segélyt. Nemcsak egyházunk függetlensége, de egyházunk becsülete is igényli hogy önmagunk fedezzük szükségeinket.« ,0

7) Nem sokkal később Sztromszky és Sztehlo András védelemre kelnek. »Félreértés van a dologban. Várjunk az Ítélettel. Bizzuk az időre, mely megtanítja őket arra: mi a jog és hol az igazság

10

8) .... Sztehlo András közli a lipcsei központ egy befolyásos tagjának válaszát. Nemzetiségi kérdéseikbe mi nem avatkozhatunk s alkotmány kérdésükkel összefüggő minden vállalkozástól távol tartjuk magunkat. Az ettől függetlenül tartott egyházi életet, mint eddig, ápolni fogjuk erőnkhöz képest. Folytatólagos működésűnk teréül azonban újra ezen közös egyházi életkört választjuk s a gymnasiumoknak, erőnket eddig is meghaladott segélyezésénél a minimumra szorítkozunk.'

0

9)« »Egyébiránt — végzi Sztehlo — osztom azok véleményét, kik azt mondják, ideje volna a koldulással felhagyni és saját zsebünkbe nyúlni stb.« Hogy ez áldástalan vitának vége vetessék, a lipcsei központ hivatalos nyilatkozatra hivatott fel és az e választ azonnal meg is adta : »Tisztelt uram! Nem mulaszthatjuk el, hogy Önnek 12-ikéről (i860, oct. 12.) kelt levelére ne feleljünk. Eszeágába sem jutott a G. A. egyletnek, hogy segélyezéseit Magyarországnak csak azon gyülekezeteire terjessze ki, kik ügyeiket a cs. k. patens szerint rendezték s azoktól megvonja, kik az ellenkező uton haladtak. Az egyesület se m ezen sem ehhez hasonló határozatot nem hozta. Mi soha sem gon"") Pr. E. L 1860. év 40. sz. "">) Sztromszky 1860. ort. 21. IU

9) In ihre national Fragen können wir uns nicht mengen, und von allen Unternehmungen, die mit der Verfassungsfrage zusammen hängen, halten wir uns föllig fern. Das hievon unabhängige rein kirchliche Gemeindeleben werden wir nach, wie vor, nach Kräften zu unterstützen suchen. Bei unserm fortgesetzen wirken für Ungarn werden wir uns übrigens wieder mehr auf dieses rein gemeinschaftliche Kirchenleben zurückziehen, und in der Unterstützung des Gymnasialwesens, die allmälig, weit über unsere Kräfte angesprannt war, — uns auf ein Minimum beschränken.