Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.
I. Fejezet
6o a hazai testvér- egyházkerületekkel, ugy a külföldön létező prot. gyámintézetekkel is a végett, hogy azokat is felhívja az általa kijelelendő egyházak s tanintézetek segélyezésére s a nálunk ezek számára befolyó segélypénzek hozzá beküldésére. 15. Minden pénzgyüjtemények, akár egyes segélyezendő egyházak s tanintézetek számára legyenek azok maguk a gyűjtő gyülekezetek vagy vidéki bizottmányok által rendeltetve, akár a központi bizottmány szabad rendelkezésére hagyatva, — ugy nem különben azon segélypénzek kimutatása, melyeket egyes gyülekezetek vagy vidéki bizottmányok közvetlen szolgáltattak a segélyezendők kezéhez, mindenkor az év végeiga központi bizottmányhoz beküldendők, hogy ez a következő év első havaiban évi kimutatását elkészíthesse. 16. Esztendőnkint legalább egyszer, a mennyire lehet, a kerületi közgyűlések alkalmával, egy gyámintézeti közgyűlésre fogja ezen központi bizottmány az esperességek és kir. városi gyülekezetek vidéki gyámintézeti bizottmányait meghívni, oly formán, hogy ezen közgyűlésre legalább két képviselőt a maguk köréből küldjenek, a kikkel együtt ezen központi bizottmány azon pénzek hovafordításáról, melyek neki szabad rendelkezésre adattak át, a ker. gyűlés jóváhagyása alá terjesztendő tervet dolgozhasson ki, ugyszinte a gyámintézetet érdeklő minden tárgyak felett értekezhessek. i 7. A központi bizottmány évenkint egy részletes kimutatást fog a gyámintézet működéséről közrebocsátani. Ezek azon elvek, melyekhez magát ezen központi bizottmány a reá ruházott hivatal kezelésénél szabni akarja. S midőn ezeket közre bocsátja, ezt azon édes bizodalommal teszi, hogy Superintendentíánk minden egyházai, a szegényebbek ugy, mint a tehetősebbek, belátván az ügy szentségét, önként fognak hozzá csatlakozni és vele egyesülve munkálkodni egyházunk szükségeinek enyhítésén. Sőt bízik, hogy édes hazánk más vidékein is viszhangra találand ezen testvéri felhívása, s talán nem sokára egy országos gyámintézet fog ezen kerületi gyámintézet helyébe állani, melybe ez ha beleolvadhat, szerencsésnek érzendi magát. Hisz a szükség, itt kisebb, ott nagyobb mértékben, mindenütt ugyan az, s annak érzete egyformán él minden prot. ember kebelében, sőt eddig is már gyűlések termeiben s hírlapok hasábjain elég hangosan nyilatkozott. Egyesítsen bennünket testvéreket, ezen érzet egy testté a szeretetben; áldozzék a szegény filléreivel, a gazdag a szerint, a mint az Isten őtet bőven megajándékozta javaival, az egyház oltárára, s akkor szegénységünkben is gazdagok leendünk s nem kényszerülünk orczapirulással folyamodni alamizsnáért külföldi hitsorsosaink nagylelkűségéhez, kik nálunknál semmivel sem gazdagabbak az anyagiakban, de egyek a
