Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.

I. Fejezet

v56 mes gyámintézet programmja gyanánt fogadtatott el, közöljük itt egész terjedelmében. A dunántuli ágos*. hitv. evang. egyházi gyámintézet programmja. Magyarhoni prot. egyházunk eléggé megérett arra, hogy érezze szükségeit: a hol pedig a szükség érzete megvan, ott a vágy a baj orvoslása után élénken nyilatkozik, a mi azután arra készt, hogy utak s módok felől gondoskodjunk, mikép lehessen a bajon segíteni. Egyházunk szükségei közt pedig alig van érezhetőbb s kiáltóbb, mint az anyagi szükség. A kellő anyagi eszközök hijányában az egyház csak tengődik s nem képes azon magasztos czéloknak megfelelni, melyekre hivatva van. S bár, a nélkül, hogy a szerénytelenség vétkébe esnénk, bevallhatjuk, mikép egy pár évtized óta sok történt részünkről, a mi anyagi bajainkat nem kevéssé enyhíti s egyházunk jövendő felvirágzásának szép reményét állítja kilátásba, — még is, ha magunk körül tekintünk, csak ezen dunántuli ág. h. egyházkerületünkben, még sok oldalról emelkedik felénk a szükségnek orvoslás után kiáltó szava. Egyetlen főtanodánk állása anyagilag biztosítva van ugyan; de közel sem oly mértékben, hogy itt megállapodni lehessen; a vele kapcsolatban levő tanítóképezde még csak első gyermekkorát éli s épen azért a dajkáló kezek szükségét mélyen érzi ; szent-lőrinczi algymnasiumunk, soproni főtanodánk szükséges kiegészítő része, az illető Esperesség példás áldozatkészsége mellett is csak tengődik. Egyházainkat illetőleg: a már létezőknek fs egy része alig birja magát fenntartani. Templomaink a vallás méltóságának, iskoláink a nevelés czéljainak ritka helyen felelnek meg; az egyházi épületek a legtöbb helyeken nagyon is szegényes állapotban vannak; lelkészeink s iskolatanítóinknak legalább egy harmadrésze nem bír annyi jövedelemmel, hogy a legnagyobb takarékosság mellett is képes volna családját eltartani s gyermekeit illően neveltetni; — de vannak sok oly helységek is egyházkerületünkben, hol az evang. lakosok más hitfelekezetüek közt elszórva az elenyészés veszélyeinek vannak kitéve, miután az anya-egyház távolléte miatt sem maguk a vallás vigasztalásaiban kellő mértékben nem részesülhetnek, sem gyermekeiket meggyőződésökkel megegyező vallásos elvekben nem neveltethetik. Egyházunk ezen szomorú anyagi állása bírta arra Superintendentiánkat, hogy enyhítésére, követve külföldi hitrokonink buzdító példáját, egy egyházi Gyámintézetet állítana fel s annak életbeléptetésével s vezetésével egy központi választmányt bízna meg.