Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.

I. Fejezet

v53 hálára ösztönzött, de át nem változtatta a benső szükségnek egyesek szivében lángoló érzetét általánossá; — mert légióra ment az előítéletek és nemzetiségi keservek száma, és talán a mi a fő ok: hogy e gyámintézet alakítása felülről szorgalmaztatött,magán vállalkozásra bízatott. Szakadozott egyházunk múltja a bizonyság, hogy felülről, az ég áldását kivéve, melyért mindkét kezünket emelve buzgón tudunk imádkozni, mást nem tartunk jónak, elfogadhatónak; hogy tehát csak azt tekintjük áldásos, mert sikert igérő munkának és vállalkozásnak, ami aló Írói, az egyházi élet forrásaiból indul s menve az alsó rétegekben hódító útjára, emeltetik egyesek és testületek által szélesbedő körben fokozatosan felfelé; a mi az egyházzal organikus összeköttetésben lesz a közegyháznak minden fokon megértett, elfogadott kötelező intézményévé. Igaz, hogy a példaadó Gusztáv Adolf egylet szabad szövetkezet; a közegyház hivatalos életkörén kívül, az úgynevezett egyháztársadalomban egyházközi szövetkezete ezer meg ezer azon egyeseknek, kik a protestáns egyháznak e föld kerekségén mindenféle nyelveken és módok által munkált czéljaiért érzékkel bírnak s azok munkálására hitbeli és szeretetbeli erő felett rendelkeznek. De azért, mert a G. A. egylet ily szabad szövetkezet s nem is lehet az más, nem következik, hogy a mi hazai kis egyházunk e példát kiilformájában is a legjobbnak fogadja. Helyzetünk, viszonyaink szigorúan oda utalnak, hogy maradjunk szorosan a hazai hivatalos egyház jogkörében s ez által is adjuk értésére mindenkinek, hogy gyámintézetünk nem csupán szabad, hanem kötelező vállalkozás egyházban, egyházért; hol közegyházunk szegény ügyének ellátása közös teendő. Lényegben a G. A. egylettel egyek vagyunk s legyünk is azok mindig, külformára nézve azonban maradjunk benn a hivatalos egyházzal szoros szövetségben. S a közegyház helyes közérzéke, helyes ily irányban vezette gyámintézetünk sorsát sokféle változatain keresztül eddig. Uj idők uj helyzetet teremtettek. Nehéz tiz év után, mikor már szabad volt körültekinteni: felsötétlettek a kényszerült mulasztás, a sok hiány. Felébredt az egyházszeretet, a közegyház közjavának cselekvő szeretete s mívelt nagy dolgokat. A gyámintézet feltámasztott nagy eszméje mindinkább hódított. Tért foglalt az az alsóbb rétegekben s nyilatkozatra késztette felsőbb fokon fokozatosan a hatósági gyűléseket. Alólról felfelé ment tehát minden oldalról emeltetve a gyámintézet ügye. Mikor az az egyete/