Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.

I. Fejezet

3° lés ... a kivitelt pri vát úton kivánta foganatba vétetni. A kérdés csak az: jól cselekedett-e igyr Véleményem szerint: igen is, sőt bölcsebb határozatot ennél alig is hozhatott. — Mintha érzette volna ezen egyetemes gyűlés, hogy miután ugy is keveset tesz és per hamaritudinem szokott átszökdelni némely ügyeinken: mi kimondhatlan bajos volna, ha még a gyámintézettel is vesződnie s miatta — horribile dictu — a két napig tartó gyűlést még egygyel kellene szaporítania ! Vagy tán érezte azt is, hogy ezek az egy évben egyszer tartott gyűlések jók lehetnek indítványozás és de verbis quantum vis — nemű vitatkozásokra, — de kivitelre, végrehajtásra, intézkedésre stb. nem épen a legczélirányosabb valamik .... Denique legyünk őszinték. Nem hiszem, hogy volna e hazában egyházát szerető protestáns ember, ki a gyámintézet alapszabályainak átolvasása után legalább anyit be nem vallott volna, hogy az eszme üdvös, kivitele kívánatos, jövendője legszebb reményekkel teljes « AZ UTOLSÓ SZÓ. »Az eszme üdvös .... kivitele kívánatos .... jövendője a legszebb reményekkel teljes . . . .« Jövendője? Ez időszakban . . . már csak az utolsó szó hiányzott. Az is kimondatott. A kié volt 1842-ben, azé lett 1846-ban az utolsó szó. Mily csodás ellentét! Összejátszása a véletlennek. Ugyanaz időtájban, mikor Székács a gyámintézet megalakításának hitében megrendülve, önvérével irta meg az utolsó szót, irta az emelkedő Gusztáv Adolf egylet Lipcsében a meghívót, az első szót gyámintézetünkhöz : »F. é. sept. 8—9. napjain Berlinben tartandó gyűlésre meghívjuk Önt s általa Magyarországon levő protest, testvéreink mindegyikét szeretettel. Vajha sok magyar testvért üdvözölhetnénk Berlinben ! Örömmel értesültünk azon törekvésekről több izben, melyekkel egyházunk iránt táplált szeretetből, egyletünk hasonlójának létesítésén fáradoznak. Hozzanak törekvéseik sikeréről kedvező hirt. Az idő hangosan int, testvéries, igaz evangyéliomi s Isten kegyelme által eddig megáldott egyesült erővel oda törekedni, hogy egyházunk minden tagrésze, bárhol legyen is az, ápoltassák és segittesçék, hogy az evangyéliom világa sehol a gyertyatartóról ledönthető ne legyen. Németország protestánsai, sőt az egész prot. egyház köszönettel és örömmel nyújtaná jobbját a magyarorországi testvéreknek azon a napon, me-