Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.

I. Fejezet

v34 keresztül szenvedett bilincseit szétszaggatva, annak teljes szabadságát kivivta s ez által az ész századunkbani uralkodásának első alapját megvetette. Az ész általa eszközlött szabad kifejlődésének köszönhetik már is sok nemzetek mostani szabadelvű alkotmányaikat, — számos előítéleteknek és setét lepleknek lerontását, — a különféle tanokbani bámulatos előmeneteleket, felfedezéseket s eredményeket, melyeket a középkor bilincseitől megszabadított emberi ész korunkban létre hozott. Innen következett, hogy a reformatio ideje óta a protestánsok mindenkor, és valljuk meg, hogy méltányos, nemcsak a vallásos, de a polgári szabadságnak is természetes képviselői és védői gyanánt tekintettek; — de egyszersmind ugyanez volt egyik főoka azon keserves emlékezetű üldözéseknek, melyeknek a protestánsok a setétség és zsarnokság pártolóitól hosszú évek során kitéve valának. — Megszűntek ugyan immár azon vallásos üldözések, sőt különösen kedves hazánkban, hálával kell emlékeznünk azon igazságos törvényekről, melyek felséges uralkodónk, annak édes atyja, nagyatyja és nagybátyja alatt, s félszázad óta fenséges nádorunk, hazánk ezen közszeretetü őrangyala közbenjárása, és az ország rendeinek vallásos szabadságért buzgó lelkesedésök mellett hozatott. De a fenyegető veszély ezek által még nincsen eloszlatva. Üldöztetés nélkül is hanyagság által elenyészhetünk. — Ébren kell azért, buzgóknak és munkásoknak lennünk s óvakodnunk, nehogy számban, lélekben és erőben fogyatkozzunk, mert a gyengeség enyészethez vezet, — szegénységünk mellett pedig csak szoros és folytonos egyetértés és czélszerű segedelmezések tarthatják fel az egész hazára nézve kívánatos erős állásunkat. Ezen nézőpontból indult ki 1844-ik évben tartott egyet, gyűlés, midőn ezen gyámintézetünket életbe léptette, melynek jótékony, sőt szükséges volta felől bár minden felekezetű protestáns atyafiak időhalasztás nélkül győzethettetnének meg kedves hazánkban, valamint ehez hasonló, bár máskép nevezett és nagyobb kiterjesztésre számított intézetek más országokban nyílsebességgel és példás vallási buzgósággal megalakittattak. Nem titkolhatom, hogy mély fájdalommal kelle tapasztalnunk, miként az 1

1/

2 év óta fennálló közép gyámintézetünk, mindekkoráig is, még csak annyi pártfogó fiókintézetekre sem talált, hogy egy választó gyűlést tartani lehetett volna. Meglehet, hogy sok egyházak, s azok lelkipásztorai, kivált az innen távolabb levők, az intézet felséges czélját, melyet a fenforgó körülmények közt szavakban foglalni alig, de annál elevenebben érezni lehet, vagy nem ösmerik, vagy föl nem fogják, vagy épen netalán balra magyarázzák. — Mi okai lehetnek ezen részvétlenségnek? és mitévők legyünk, hogy intézetünknek eszméje hitünk