Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.

VI. Fejezet

351 zépiskolákra forditá az egyház összes erejét eddig. Elemi fi- és leányiskolákra adott annyit, a mennyi jutott, felsőbb leányiskolákat pedig már épen nem ismert Változik a köznézet. Fősúlyt kell az elemi iskolákra, nagy súlyt pedig a felsőbb leányiskolákra fektetni. Ki ne értené ezt, kit hagyhatna e modern egyházi czél hidegen ? Éltünk, éldegéltünk. Üres tarisznyával mentünk a jövő elé. Alapvagyonnak azt az élő tőkét tekintettük, melyet a hitbuzgalom nevel és gyarapit nemzedékről nemzedékre. Ámde aggasztó tünetek léptek elő itt is. A kivándorlás erősen megindult. És nem is Amerika, haO J nem hitsorsosainkat ennél is még messzebbre elvivő hitehagyottság és közöny pusztit az ősi erőben, ritkitja a sorokat, teszi kétségessé sok egyház fennmaradását, kétségbeejtővé a belső emberek helyzetét. Alapvagyont az egyházaknak! Anyagi biztosítékot a jövőnek! Ki ne hozna élő követ ily fundamentomba ? »Segiteni szegénységünkön, fejleszteni a közszellemet!« S a gyámintézet ezen jelszava lobogóra került, melyről azt viz nem mossa le, nap nem szivja ki, ellenség nem törli le többé. S azt a lobogót látja immár, jelszavát érti mindenki. Meglátta azt s meghódolt azelőtt sok ezer meg ezer nemes lélek, s hozott a lefolyt negyedszázad alatt jószivű • áldozatot mindazon czélokra, melyek helyi vagy egyetemes, mindenhol a közegyház közérdekében kisebb-nagyobb buzgalommal tűzettek ki. S hogy a mindezeket meggyőző hitteljes egyházszeretet legyen az Ur egyházának kormánypolczán is ur : szolgaöltönyt vett fel a gyámintézet, megmosta a nehéz uton járó közegyház véres lábait, a nagy apostol vándorbotját vette kezébe, tarsolyát oldalára s ment a szent perselylyel vidékről-vidékre, egyházból egyházba, házról-házra kérni a »szentek szükségeire«, — angyali érzelmet öntött szivébe, s mindenre elkészülve, mindent elszenvedve, fáradságot nem ismerve, kiutasítással nem gondolva, járt és kért és könyörgött S ezen utja nehéz, de tanúságos volt. Hogy a közvetlen hatás gyengébb és kevésbé sikeres volt, annak ezer és egy okát lehetne elősorolni. Fő oka volt: Szervezete, a közegyház körülményei, a gyűjtő testületek követelményei és a rosz szokás kóranyag, melytől erőfeszítés daczára sem tudott megszabadulni. Tábort ütött az egyházban a nemzetiség. Mindenki a maga nyelvén szólhat istenitisztelete által az ő égi Urához, — iskolája által nevelés alatt levő gyermekéhez, — üdvözölheti testvérét, — adhat esz-