Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)

HARMADIK LAP. A FEJLŐDŐ EGYHÁZ

Egyházalapitónk V. György Zólyommegye akkori alispánjának 13 gyermeke közt hetediknek született 1734-ben. Katona volt. A Daun ezrednél szolgált s mint kapitány a 7 éves háborúban részt vett. Mint nyugalmazott őrnagy visszatérvén, többi tisztségei közt a borsodmegyei felkelő sereg parancsnoki tisztét is viselé. Kiváló erőfeszítéssel alapitá és védte ő ezt az egyházat. Összegyüjté a híveket, tömörülésre, áldozatkészségre serkenté. Közbenjárt Bécsben, Pozsonyban a fejedelem és helytartótanács előtt. Kiváló előszeretettel munkált ez egyház felvirágzásán. A dúló nemzetiségi harczban egyeztető, békítő szerepben bölcsességgel, szeretettel, tapintattal és türelemmel járt el. Atya és bíró, vezér és közlegény volt ő egy személyben. Nemes példát adott; mint előljáró csakugyan előljárt mindig 1791-ben egyházkerületi felügyelővé választatott. Ilyen minőségben vett részt a pesti zsinaton, tevékeny részt annak tárgyalásain. Nemes hévvel, makacsságig fokozódott vas következetességgel harczolt a mellett, hogy az egyház kormányzásában nyert egyenjoga a papságnak törvény által is biztosíttassák. Ellentmondott a generálé consistorium czélba vett alakításának. Kívánta, hogy a presbyteriumokban patronusok és lelkészek mellett tanítók is nyerjenek helyet. Sürgette, hogy az egyes egyházak esperességekbe osztva, utóbbiak hatósága alá rendeltessenek kivétel nélkül s ép ezért egyes városok eddigi kiváltságainak beszüntetésével, azok a falusi egyházakkal együtt csoportosíttassanak esperességekbe, Követelte, hogy a körlelkészi intézmény maradjon meg eddigi jogkörében, a püspökök állandó székhelyet nyerjenek, az esküformába az ág. hitvallás mellett a többi symbolikus könyvek is vétessenek fel. Utóbbit a zsinat többsége nagy harcz után elejtvén, a zsinatot kikeseredésre vallott azon nyilatkozattal hagyta el. hogy ő az ilyen zsinat kánonait nem fogja soha aláírni. Áldozatkész jóltevője is volt az egyháznak. Bölcs kormányzó, békés szellemű lelkes protestáns. Isten küldötte gyanánt járt és kelt, szólt és cselekvék egyházban az egyházért. A vallás buzgalom külső gyakorlásában, az isteni tiszteletekben való részvételben szintén elsőnek vált be kegyes nejével együtt. Megmaradt drága emlékül azon tény, hogy ő ünnepről ünnepre megjelent a templomban katona ruAntal zólyomi íőispán helyére, a traditzióhoz hűen, O felsége a király ismét Radvánszkyt, egyházalapitónk lakhelyéről Sajó-Kazáról származó báró Radvánszky Bélát nevezte ki főispánul.