Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)

HARMADIK LAP. A FEJLŐDŐ EGYHÁZ

„Mindezekből csak az tetszik, hogy ő kegyelme mindazokat a czeremoniákat, melyeket mi méltó okból elhagytunk s a valóságos isteni tisztelethez nem tartozónak vallottuk, de nem is szükségesek, apránként önkényt akarja bucsusztatni." „Kívánja az ecclezsia, hogy több ily újságokat önkényt ne hoz­zon be, — a communiónál, kenyér után azonnal adja a bort is ; — a szegények ládája ecclezsiai tag kezelésére bizassék. Mindezekre ad­jon Írásbeli választ ő kigyelme." Metzner felügyelő Mucsonyból (1785. marczius 21-ikén) kelt le­velében egy hosszabb német levél kíséretében átteszi e vádakat Raab Jánoshoz s azokra, nem annyira békeszerető bölcsesség, mint inkább szenvedély sugallta nézeteit hosszasan elmondván, felhívja őt, hogy azokat vegye gyűlési tárgyalás alá s a bebizonyithatókat kö­zölje a lelkésszel s terjessze fel a superintendenshez is egyúttal. Ismé­telve kijelenti, hogy ő magát többé egyházi felügyelőnek nem tekinti. A szenvedély mindnagyobb hullámgyűrűket ver. Egyfelől 42 német egyháztag (1785. april 5-ikén kiadott) nyilatkozatában „bi­zonyságot tesz szabadon Isten és világ előtt, hogy hű lelkipásztoruk­kal teljesen meg vannak elégedve, a pasquil pontokról ők mit sem tudnak, azokat hazug koholmánynak kinyilatkoztatják s készek a pap megtámadt becsületét, egyházi és világi hatóság előtt egyaránt utolsó csepp vérükkel is megvédeni." Másfelől Vénich Mátyás arnóti lelkész bizonyságot tesz az egyházhoz intézett német átiratában a mellett, hogy elutazása előtt Hosszú lelkész felhívta őt helyettesül és ő a papi cselekményeket helyette el is végezte. E szerint tehát nem volt feljogosítva az egyház dehonestálni, sőt prostituálni őt, ki­ben ő is mint szomszéd és kisegítő lelkész mélyen megsértetett. Saj­nálja, hogy oly gőgös ev. keresztyének találkoznak Miskolczon, kik még azt is kívánnák előírni, mit prédikáljon a lelkész. Nem cseléd az, kinek engedélyt kelljen hallgatóitól eltávozhatásra kérnie. Isko­lás gyermekeknél az megjárja. Metzner felügyelőt a lelkész ellen táplált ellenséges indulata végletekbe sodorta. Liho János Pestmegye péterii lelkész reá birni igyekszik a lelkészi állásnak elfogadására. Elénk színekkel festi le előtte az egyház állapotát, úgyszintén a „makacs, ellenszegülő, köte­lességéről megfeledkező, auktoritását rontó, békezavaró" Hosszút. A baj nőttön nőtt és sokasodék. A felügyelő és lelkész, a többség és a lelkész, a lelkész és a ta­nító közti villongásokhoz még az egyháztagoknak az elöljárókkal s

Next

/
Thumbnails
Contents