Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)

HARMADIK LAP. A FEJLŐDŐ EGYHÁZ

A bajnak csomója Radvánszky kezébe kerül. Egyháznagyokat hiv fel véleményadásra. Zay Péter egyetemes felügyelő, a leendő zsinatra utalja a kérdést. Csernyanszky János bányakerűleti felügyelő lélekemelő fejtegetéssel helyesli az egyház határozatát. Báró Prónay Gábor, báró Prónay László, Podmanitzky László, Podmanitzky János, Pongrátz János és Radvánszky János együttesen aláirt nyilatkozatukban helyt adnak az egyház körülményei által indokolt elhatározásá. nak. Mig a nagy tudományu Fejes György Szkálnokról, 3 ivre terjedő tudományos értekezésben, hivatkozással a XVI- és XVII-ik századok egyházi tudósaira, sűrűen idézvén azok állítását, erős kézzel tör lándzsát a ceremoniálék mellett, azoknak betű szerint alkalmazását, az ág. ev. egyház jellegének, sőt a hitélet postulatumának hiszi s credo alakjában vallja is. Nem sokkal később Metzner felügyelő, superintendenshez intézett felterjesztésében (1784. jan. 24.) Dráskóczi Krasznetz János, Csekeházára költözött arnóti volt lelkészt vádolja a baj tulajdonképeni okozójául, valóságos bujtogatónak nevezi őt, ki a békétlen híveket pártolja, ingerli nemcsak, hanem még a miskolczi lelkész jogaiba is vág akkor, mikor annak tudta és beleegyezése nélkül végez a miskolczi békétleneknél egyes papi cselekményeket. Superintendens erre német nyelvű leiratában a békétlen németekhez fordul, (1784. april 20.) s felhívja őket: egyházuk szeretetére, a hozott határozatoknak tiszteletben tartására s a legközelebbi zsinatig türelmes várakozásra, nem sajnálhatván eléggé rosszalni kellett eljárásukat. A békétlen németek most már (1784. május 27-ikén kelt felterjesztésükben) nem annyira a ceremoniálék miatt, mint és főleg Trsztyenszky lelkész személye ellen kelnek ki, panaszuknak s a szomszéd lelkész igénybevételének indokát a lelkész német nyelvben való járatlanságában vallván. Superintendens most már (1784. jun. 8.) Radvánszky főfelügyelőt kéri fel gyűlés tartására és az ellentéteknek békés uton kiegyenlítésére, Nagy baj lehet Miskolczon — szól a superintendens — 40 német és 100 tót családfő újra panaszt emel Trsztyenszky ellen, vádolván őt, hogy nem birja a német nyelvet, nem gondol a külső illemmel, hivatás nélkül végzi teendőit, nem látogatja a betegeket, szóval áldástalan az ő működése. Annyira jutott ott már a dolog, hogy a fejedelemtől kérnek lelkészt és az arnóti egyház lelkészéhez fordulnak, s hogy ha sem uj lelkészt nem kapnak, sem pedig Arnóthoz való csat-