Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)
MÁSODIK LAP. A SZERVEZKEDŐ EGYHÁZ
gondnok 4 hordó új bort 1) ad a lelkésznek és egy hordó pálinkát a tanítónak, Herr János pedig 1 hordó ó bort ajándékoz a lelkésznek. A megválasztott, ugy szintén az azok után felhívott Lovcsányi osgyányi, Kanka csekeházai és Sztranyovszky lónyabányai tanítók azért, mert a kívánt 3 nyelvet nem bírták kellőleg, nem fogadván el a felajánlott tanitói állást, — az egyház 6—6 tagu férfi énekkart alakit minden nátzióból s azokat az iskolai ifjúság nagyobbjaival együtt a kántori teendőkkel, úgy az istenitiszteletek alkalmával, mint a temetéseknél megbízza. 1883. november 30-ikán Advent első ünnepén tartatott meg az első istenitisztelet a lelkész beiktatásával együtt. Wállaszky Pál jolsvai lelkész német nyelven, Dráskótzi Krasznetz János arnóthi lelkész tót nyelven és a beköszöntő uj lelkész magyar nyelven tartá a szószéki beszédet. Wallaszky lelkész beszéde Radvánszky főfelügyelőhöz irt kisérő levelével együtt levéltárunkban őriztetik. A szervezkedés megkívánta többi teendők 1783. deczeinber 9-én tartott közgyűlés határozata alapján végeztettek el. Az első istenitiszteletre való kegyeletes megemlékezés okából elrendeltetett, hogy minden évben Advent első napján három nyelven tartassék külön-külön istenitisztelet s az imában II, József császár kegyelmi tényeért és életéért fohász bocsáttassék az Úrhoz ; offertorium legyen az egyház javára. Az isteni tisztelet nyelvére nézve abban történt megállapodás, hogy a németek hat istenitiszteletet kapjanak, magyar és tót istenitisztelet ünnnepnaponként felváltva végeztessék; — a hétköznapi istenitiszteletek pedig minden nap délelőtt és délután, azon délutánokat kivéve, mikor temetés van, 3 óra körül tartassanak. A reformátusok harangozása a hivó ugy vasárnapi mint hétköznapi istenitiszteletekre. A temetésekre nézve: lelkész nem köteles minden temetésnél részt venni; nemesek a templomból temettetnek. Az Ur sz. vacsorája mindenkor az istenitisztelet után, evangy. l) Azon jegyzőkönyvi kifejezésnek és ezen ajándéknak kulcsa valószínűleg Trsztyenszky lelkész azon levelében van, melyet az a meghivó levél elfogadása után irt volt Radvánszky Ferencz főfelügyelőnek : . . . . ,,a vokátort nagy rábeszélésre még is csak elfogadtam. Mikor ezt jelentem, nem hallgathatok el egy észrevételt, azt t. i. hogy mint az úr szőlőjének munkása, borjövedelmet a a miskolczi nagy terjedelmű szőlőhelyekről épen nem kapok, holott nyilvánvaló, hogy nemcsak Isten igéjével, hanem kenyérrel is, borral is él az ember."
