Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)

KILENCZEDIK LAP. AZ EVANGYÉLIOMSZERŰ EGYHÁZ

Végül : nemzetiségi nehéz küzdelem vívatott itt 1783—1835-ig. Csapások jöttek. Szükségletek, melyek erején felül vették az egyház népét igénybe, annyira, hogy már a kölcsönök kamatait sem tudta másként, mint az e czélra külön eszközölt gyűjtésekből fedezni. S még akkor is, még arra sem hagyta el egyházát, egyet kivéve, azok egyike sem. Rendületlen hűsée^el ragaszkodik egyházához. ö ö O O J Sokat elhagyott a külsőségekből, melyek az istenitiszteletek jellegével németek, tótok közt összeforrtak. Viszonyai, összeköttetései, helyzete s talán evangyéliomszerü meggyőződése is azt parancsolták. Lényegre nézve azonban gondosan ápolta s gyakorolta mindig azt a hitéletet, mely Sz. Írásból indul ki s a Krisztusnak Luther szerint kimagyarázott tanában végződik; utat, igazságot és életet keresvén abban, Igaz, hogy a hitélet gyakorlásának mai napság ezer akadálya és ellensége van, s utóbbiak legfőbbike maga a szabadelvű állam, modernnek vallott sok intézkedésével. Iparosokból, kereskedőkből és tisztviselőkből áll az egyház népe. Az államnak nagy példáját, mely megtagadja a vasárnapot s vásárokat engedélyez az Ur e napjára, törvényhatóságok, állami és magán testületek, társulatok és szövetkezetek készséggel követik. Valóságos vásárnapok a piaczon, munka napok az irodákban, zsibvásár uton-utfélen mint köznapon soha. Ugy, hogy a szegény iparos, néhányat kivéve minden Vasárnap megy kenyere és szerencséje után vásárról vásárra. A tisztviselő kelletlen kénytelen húzza az igát Vasárnap délig is. A kereskedő nem csukhajtja be, nem hagyhatja el boltját, ha csak nem szombatos. így telik el a vasárnap délelőtt, a lelki megpihenés és magábaszállás, valláserkölcsi erő gyűjtés, vigasz és remény ezen drága ideje köznapi öltönyben, köznapi foglalkozás közepette. Ily viszonyok közt nem csoda, hogy a mi népünknek is nagy része megy a kenyérkereset államboldogitó utján, elmarad a híveknek hitközösségében való lelki foglalkozásától. Azon ünnepnapokon azonban, melyek háboritlan megünneplését állam és közszokás megengedik, megmutatja mindig, hogy vallástudata éber, vágya még mindig erős, megpihenni az Ur zsámolyánál, tanulni és épülni, melegedni és bátorodni, vigasztalódni és szentesűlni a hittestvérek vallásos köztársaságában, imádva meghódolni a szellemvilágnak, evangyéliomból igaz hitet és szeretetet sugárzó, szellem ura előtt. Melegen ápolja a hitéletet. Törekvéseinek főbbjei közé az ifjú nemzedék taníttatását sorozta. Nem elégedett meg az elemi ismereteknek megadásával és a felnőttek oktatásával. Az ekként támadt hézagot azzal akarta betöl-