Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)
HETEDIK LAP. AZ ÖNMAGÁT FENNTARTÓ EGYHÁZ
vállalta magára azt a szép és nagy munkát, elkönyvelni az egyház őszes vagyonát és pénztárait 1880-tól 1882 deczember 31 -ikéig. 1883-ban az egyház közgyűlése Pontos István takarékegyleti főkönyvelőt nyerte meg e munka folytatására, ki is hálára kötelező módon, daczára annak, hogy nem tagja egyházunknak s erkölcsi jutalmon kivül egyébre egyelőre nem számithat, mégis elvállalta. Szathmármegye nagy-károlyi születésü. Helv. hitv. ev. Kereskedői pályára lépett. A bécsi kereskedelmi akadémián tanpályájának befejeztével könyvvezetővé lett Debreczenben (1859.) főkönyvvezetővé a debreczeni gőzmalomban (1864), 1860-ban a P. Sz.-Mártoni műmalom bonyolódott ügyeit rendezte. 1869-től a szathmári gőzmalom társulat igazgatója volt. Ugyanott később önálló kereskedő 1880-ig. 1881 óta a miskolczi takarék egylet főkönyvelője. Teendője : 1. Minden hó végén átvezeti a közös napló tételeit az ellenőrzési naplón keresztül a főkönyvbe. 2. Midőn V 4 -ed év végén kimutatást ad a pénztár állásáról. 3. Minden év végén elkészíti a forgalmi kimutatást s azt a pénztárnokkal együtt aláirva a számvevőszék elnökéhez beterjeszti. 4. Minden év végéig beirja az alapitók könyvébe, az azon évben tett hagyományokat és alapítványokat, rendelt módon különkülön lapokra. Segédkezés. A pénztár és pénztárnok rendelkezésére állanak az egyházfiak, kik is mint pénzgyűjtők minden évben február, május, augusztus és octóber hónapokban az egyháztagokat házaiknál megkeresik s azoktól a fizetett illetéket ideiglenes nyugta hagyása mellett, ellennyugtával és illeték könyvecskével együtt átvévén, a pénztárba beadják, s a nyugtázott illeték könyvecskét a tagoknak haza viszik. Minden szombaton megjelennek a pénztárban, elszámolnak s kapnak a pénztárnoktól kiküldetést. Összes teendőikre nézve részletes utasitást nyertek Az első egyházfi Krompecher Márton 1873-tól, egyszersmind harangozó és házmester is. A második egyházfi Kaizerjános (1877-től) egyszersmind temetőőr és sírásó is. Az egyház mindjárt első szervezkedésénél (1783 oct. 9.) pénzszedőket és egyházfiakat alkalmazott.
