Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - Decker Raymund jezsuitafő az evangelikus papokat a városból kiűzetni kívánja - Az evangelikus papok Pozsonyba idéztetnek, ott lázadókul elítéltetnek és száműzetnek

44-ik törvénycikk értelmében („Haeretica paena capitis puniantur" és „Lutherani comburantur") fej- és jószágvesztéssel fenyítendők. A vádlottak hiába védekeztek, hiába ajánlottak fel esküt, hogy magokat az ellenök felhozott vádakban ártatlanoknak érzik ; ők nem lázadók. de a honnak békés polgárai s ő felségének hü alattvalói ; ellene semmiféle külföldi nemzettel nem szövetkeztek, sem szövetkezni nem akarnak. — Hiába kértek időt, hogy vagy tanukat hozhassanak, vagy bizonyítványokat ártatlanságuk kiderítésére. Hiába szólaltak fel mellettök Rössler és Heisler, pozsonyi ügyvédek ; csak ezek voltak, kik fenyegetések ellenére is mertek a fiscus vádjainak cáfolatába bocsátkozni s alaptalan állításait felforgatni. A törvényszék vesztüket határozta el. Az Ítélet már oct. 5-én készen volt. Gróf Illésliázy György, egyike a bíráknak, a törvényszék előcsarnokában összegyűlt s Ítéletet váró papokhoz kijőve, tudtokra adá, hogy közülök négyen mindenesetre kínzásoknak fognak alávettetni, aztán kezük vágatik le s legutól fejük vétetik, a többi is a legszigorúbb büntetést várhatja; de kegyelmet nyernek, ha áttérnek, miként ő is áttért, ki lutheránus volt s életét csak vallása megváltoztatásával mentheté meg, bár nem tartott Zrínyivel, Nádasdyval, kik részint vérrokonai, részint sógorai voltak ; vagy boruljanak az érseknek, mint főbírónak, lábaihoz s azokat megcsókolva, esengjenek kegyelemért. Ezt azonban egyikök sem tette ; vallását is csak egy változtatta meg, Suliayda Máté, varanói pap, kinek nevéből az atyafiak azonnal „ah Judas" anagrammát csináltak. A lábcsók elmaradván, Illésházy újra kijött s mondá, hogy Kai inka Joachim (illavai), T a l'une y Márton (divéki) és Fekete István (kőszegi) lelkészek és superintendensek, mely utóbbi jelen sem volt, — a nemesség el nem bocsátotta, — meg S i n a p i u s János, trencséni lelkész kínoztatni fognak s aztán kivégeztetnek, a többiek pedig részint