Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - A német templomnak erőhatalommal való lefoglalása - A kárpátaljai 13 megyének nemessége Hont megyét közbenjárásra szólítja fel a selmeciek vallásos sérelmeik ügyében, ennek magyar válasza - A selmeciek lázongása a német templom lefoglalása miatt: a Zrinyi Péter és Rákócy Ferenc-féle támadás gyászos következményei Selmecen

melyek azonban menvén az ő kegyelme szállására. Ez meglévén, kívánta a főispán úr, ki tanácsából, ő kegyelme tudja, viceispán úr vármegyével együtt menjen ő kegyelme szállására pro celcbratione sedis. Melyre mi, régi szokásunk és szabadságunk ellen nem accedálván, Horváth János akkorbeli szolgabíránk által hivattuk nótáriusunkat, Gerhard Györgyöt, két szolgabíróval, úgymint Bisztricky Andrással, Szeleni Andrással együtt, az kik főispán úr szállásán voltanak, jöjjenek viceispán úr mellé vármegyénknek szokott szállására. De ő kglme főispán úr gyalázatunkra azon követünket maga szállásán megtartóztatván s leültetvén, az negyedik szolgabíránkat is magához hivatta, melyet mi in praejudicium comitatus oda nem bocsátván, ujabban más követeink által mind az nótáriust, mind penig az 3 szolgabírót in medium nostri hivatván, s az nótárius gyalázatosan reánk íizentvén, a szolgabírákat főispán úr ugyancsak el nem bocsátá magától, újonnan viceispánunkat s az negyedik szolgabíránkat sub omissione offieii magához hívatván. Mely szokatlan s közönséges szabadságunk romlására tendáló igyekezetét főispán úrnak látván, ujabb követséget bocsátottunk szállására a notariushoz és a 3 szolgabíróhoz, ezentúl többé (ex quo juramento suo, quo comitatui essent obstricti, satis non fecissent) se nótáriusunknak, se szolgabíráinknak őket nem agnoscáljuk. Ez meglévén s főispán úr ujabb követsége által formaliter így üzentet: mivel ottan (t. i. az ő szállásán) a nótárius és szolgabírák mind elbúcsúztak, tehát szokás szerint viceispán úr is búcsúzik ; egyébiránt ha nem, lévén arról speciale mandatuma ő felségétől, nem agnoscálja viceispánnak, et habebit eum pro valedicente, kiről protestál is soleniter. És noha ugyan megnevezett viceispánunk, Bartakovics János úr, minden igyekezetivei azon volt, tisztinek valedicálván, azt többé egyáltalában ne viselje, mindazáltal látván mi főispán urnák ilyen szokatlan, régi szabadságunk la-