Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Tizedik fejezet - Egyházi viszonyok 1790–1889 - Német lelkészszé Selmecen Wéber Samu s ez után Händel Vilmos lesz, tóttá Hrencsik Károly

Weber Selmecen nem soká hirdette Isten igéjét, ugyanazon évben, melyben jött, el is távozott, dec. 15-én Szepes-Bélára, a honnan jött vala. Az ottani egyház a Miskolcra átköltözött Máclay superintendens helyébe rendes lelkésznek liivta meg, itteni állomására pedig következő évben ugyancsak Miskolcról és Máday superintendens oldala mellől Händel Vilmos hivatott meg, ki ott káplánkodva a gymnasiuinban tanárul is volt alkalmazva. (Szül. Szepesváralján 1837. febr. 2-án; tanult Nyíregyházán, Miskolcon, Eperjesen, egy évi nevelősködés után Láncy Jak. családnál Abauj megyében, két évet külföldi egyetemeken töltött, Jénában egy és Halléban fél évet, mire Németországban és Schweizban nagyobb utat tévén, hónába visszatértével Máday mellé segédül jutott.) Hogy sem Hrencsik. sem Händel nem akarták a „világosságot véka alá rejteni," hanem tudományukat a lyceumban is kívánták érvényesíteni s folyvást érvényesítik is, — következő fejezetben fogjuk illető helyen előadni. Itt elég legyen annyit említeni, hogy ha a lelkek száma negyed százados csendes, zavartalan müködésök alatt az áldástalan bányamüvelés s ipar pangása miatt mindinkább terjedő elszegényedés és kiköltözés miatt meg is fogyott—jelenben mind a két egyházban körülbelül 2300-ra tehető — de az ősök vallásos buzgósága az utódokban nem csökkent, mire több jelenség szolgál tanúságul, kivált az áldozatkészség, melylyel a hivek minden szegénységök mellett is járulnak adományaikkal, ha valamely egyházi vagy iskolai szükségleten kell segíteni; a vagyonosbak vallásos buzgóságuknak hagyományok által is igyekeznek kifejezést adni s emlékezőket hitrokonaiknál feltartani. Ily maradandó emléket állított magának egy egyszerű, de nemes gondolkodású, egyházáért lelkesülő polgár, -'ip^er Lajos, szabómester, ki egyetértve katli. vallású nejével, tűvel szerzett tetemes vagyona nagy részének