Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Tizedik fejezet - Egyházi viszonyok 1790–1889 - Tót lelkész: dr. Szeberinyi János, Superintendenssé lesz. A hevériskolát alapítja. A pozsonyi törvényszék által halálra ítéltetik, de kegyelmet nyer

ben Nyitra-Szerdahelyre hittak lelkésznek, elment s azontúl, lia volt is alkalom valamely tanszék elfoglalására, a lelkészi pályán maradt. 1811-ben Kochanócra, Trencsén megyébe ment, onnan pedig 1819-ben Selmecre. Itt be nem érte papi teendőivel, munkásságának tudott másutt is tért szerezni. Csakhamar Selmecre jötte után a gymnasiumon „homiletikai társaságot" alapított egyházi szónokoknak, s következő évben buzgólkodása folytán ugyancsak ott megnyittatott tanítók, illetőleg orgonisták képzésére a még most is fennálló zeneintézet, miről, miként arról is, mily tevékenységet fejtett ki az uj isk. épület létrehozásánál, mily nagy része volt. kit éltében sokan — eléggé méltatlanul—panszlávnak tartottak, a lyceumi magyar irod. tanszék alapításában is, következő fejezetben fogunk illető helyen szólani. Fáradhatlan munkássága az egyházi s iskolai téren, alapos s bő theol. tudománya, kitűnő szónoki tehetsége s classions latinsága tevék, hogy elébb honti esperességi s nem sokára bányakerül, egyházi jegyzőnek, ugyancsak honti al — s 1832-ben Tablic Bogyoszló halála utáu — főesperesnek s két évvel később, Lovich Adam kimultával, bányai egyházkerületi superintendensnek megválasztatott 132 szavazattal 20 ellenében, melyek (15) Valentinyi János és (5) Mikulás Dániel, sziráki s aszódi lelkészek és nógrád- s pestmegyei főesperesek közt oszlottak meg. Superintendensi hivatalába kitűnő munkával köszöntött be, melyet főpásztori levél gyanánt kiilde a lelkészeknek. Cime : S c h o 1 a d e p r a e c i p u i s i d e i s theol. pastoralis evang. Schemnicii 1835., melyből a lelkészek kik figyelemmel olvassák — mindenkor sokat tanulhatnak. Bár tanulmányoznák, mit már classicus latinsága miatt is megérdemelne. A jénai egyetem, 1839-ben tudományoságát és soknemü érdemeit méltatva theol. doctoratussal tisztelte meg, különben is tagja volt két ottani tudós társaságnak, a latinnak és mineralogiainak. 1842-ben létesité, mi régi óhaja