Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - A jezsuiták letepednek Selmecen, a kamaraudvarban számukra kápolna rendeztetik be

katholikusok számára templomot lehessen építeni, vagy legalább kápolnát berendezni. A kamara elnöke már aug. 3-án azt rendeli, hogy a hivatalok betöltésénél katholikusokra legyenek tekintettel (ist auf katholische Exspectanten Rücksicht zu nehmen'», mint a kath. vallás terjesztésének egyik eszközére, s kik legyenek e tekintetben megbízhatók, azt a jezsuitáktól fogják legjobban megtudhatni. — A király egy 1649. okt. 29-én kelt rendeletében meghagyja, hogy Besztercebányán folyton 4, Selmecbányán pedig 2 jezsuita legyen, de emezek az ezüst fuvart felhasználva a hivek lelki gondozására „die curam animarum zu versehen" Körmöcre is járjanak s a kincstárból díjaztassanak. Elébb kamarai plébános Schlägel Máté volt, ki Kremsbe tétetett által. A jezsuiták ennek helyét voltak pótolandók. Következő évben, 1650ben, a kath. isteni tisztelet tartására az itteni kamarai udvarban azon helyiség, hol most egy vasraktár van, kápolnává rendeztetett be, mit az ajtó felett még most is olvasható felirat mutat : Sacellum Soc. Jesu 1650. Az új lelki atyák befolyása a városban és környékén csakhamar volt észrevehető. Kincstári tiszteknek ezentúl rendesen csak katholikusok alkalmaztattak. A város 1650-ben panaszt emelt az illető hatóságnál a Dócyak, illetőleg Lippay Gáspár, Szászkő ura ellen, hogy számtartója, Borsicky István, Kisziblét v. Kisiblét (= Gieshibel, inkább zerge v. kecskedomb, de semmi esetre sem Csókl iget, mint most kezdik nevezgetni) elfoglalta, a gabonát a földekről elhordatta a nélkül, hogy a városnak a tizedet megadta volna, melyet az, miként Kolpachról Zsakil s más szomszéd falvak részéről is, régóta, Ultra hominum memóriám, élvezett volt s felszólítja a Bécsben lakó báró Gingert is, mivel a birtok tulaj donképen őt illeti, védje jogait. — A város a pört megnyerte. A polgárok, még az Ítélet végrehajtása előtt, örömükben 1657. júl. 30-án zászlókkal, dobszó mellett készül-