Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - Mr. Pampovius Bálint, mr. Melzer Mór

sok magukat nem engedték megzavartatni, az emlékünnepély megtartását Márton napja utáni vasárnap egyhangúlag -elhatározták s minden fény és pompa nélkül (ohne alles Gepräng) meg is tartották. (L. az erre vonatkozó leveleket a XVII. csomóban.) Lenz folytonos gyöngélkedése miatt nem szolgálhatván, 1619. márt. nyugalomba helyeztetett, szabad lakással, heti -1 frt díjjal s tüzelőre 6 írttal. 1620-ban halt meg. Ez évi okt. 23-án áll a jegyzőkönyvben: H. Seniori M. Paulo* Lenzio, nun in Gott ruhend, wird ein Grab in der untern Kirche, — mostani kath. német- templomban, — beim Altar zu machen bestimmt. Lenz helyébe még 1619. ápr. 3-án Mgr. Pamp o v i u s Bálint, Licliteneggi báró A n d r e a e Jánosnak udvari papja hivatott meg főpapnak, ki állomását csakhamar el is foglalta, de nem soká maradt a városban, — csekélylette a jövedelmet, bár neki hetenként 8 frtot adtak, az isteni tiszteteletben is akart némi változtatást tenni, mit azonban a tanács meg nem engedett. Ennek határozata ez ügyben 1622 jan. 22-én: „Die Vesper und Kirchenceremonien sollen in suo esse verbleiben." Hogy Schwer Pampoviussal is viszálykodott, kitetszik mindkettőnek 1622. ápr. 22-én kelt sajátkezüleg irt nyilatkozatából, melyben kijelentik, hogy a köztök támadt viszályt a tanács ob respectum sancti ministerii utrinque barátságosan kiegyenlítette s örökre megszüntette. Pampovius magát ez okiratban der Zeit gewester Pfarrherrnek mondja ; Sehwçr is említi, hogy a tanácstól elbocsáttatását kérte, mit meg is kapott. E szerint mind a főpap, mind a diaconus egy időben hagyták el állomásaikat. A főpapra az is hathatott kellemetlenül, hogy Rossmann nejét házasság-töréssel vádolván, ennek férje által rágalmazóul pereltetett be s mivel a vádat bebizonyítani nem tudta, a felperest a tanács előtt megkövetni kényszerült. Schwert meg saját neje avval