Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Nyolcadik fejezet - II-ik korszak 1682–1889 - Egyházi viszonyok 1682–1790 közt - Az evangelikusok állapota e mozgalmak alatt - B. Hellenbach Godofréd Rákócy-féle kamaragróf - Pilárik István, selmeci lelkész superintendenssé lesz - Az evengelikusok ügye a trencséni és romhányi ütközetek után rosszra fordul - Szathmári békekötés

azt ugyan nem teszi, mert megválasztatása kánonok szerint történt, s a papok ordinatioival sem fog fel­hagyni. Lásd ezekre vonatkozólag az 1710. márt. 10, 17, 27 és novemb. 28-ki városi jegyzökönyveket, mely utóbbi nap az esztergomi érsek-prímás és szász herceg rendelete is közzététetett, melynélfogva az evangelikus papok a nem eikkelyes helyeken, milye­neknek a jezsuiták Selmecet is vették, kemény bün­tetés alatt minden functiótól eltiltattak s a selmeei evang. lelkészeknek tudtokra adatott, hogy a sop­ronyi és pozsonyi országgyűlés törvénycikkei ellen semmit se merjenek tenni. Az 1710-ben országszerte dühöngött járvány, melynek Pilárik superintendens és Augustini evangelicus tót lelkész is estek áldo­zatúl egy kissé megakasztá a hadakozó felek mű­ködését. XIV. Lajos maga sem tudván magán segí­teni, annál kevésbbé nyújthatott segélyt a felkelők­nek, kik Dunántúl és innen várat vár után vesztve az ország éjszak-keleti részeiben mind szűkebb és szűkebb körre szoríttattak. Gróf Bercsényi reményt vesztve elhagyta a hont. Rákócy gróf Pálfy Jánossal, a császár fővezérével, alkudozni kezdett. A béke­feltételek eleinte a felkelőkre nézve elég kedvezők voltak : tökéletes bűnfeledés a történtekért, a magyar alkotmány helyre állitása, a nemzet ügyének elin­tézése végett országgyűlés tartása, a sérelmek or­voslása, biztosítás arra nézve, hogy a király a val­lás szabadságáról szóló törvényeket mind Magyar­országban, mind Erdélyben hiven megtartja stb. De Rákócy, mert az erdélyi fejedelemségről nem akart, nem tudott lemondani, jobbnak látta kibujdosni ; Pé­ter orosz cártól reménylett segélyt. Csalatkozott. Sem ő, sem társai többé vissza nem tértek. A nemzet ki­békült a királyival, megkötötte a szathmári békét 1711. május 1-én kevéssel a király halála után, ki ápril 17-én végzé viszontagságteljes uralkodói pá­lyáját. A nemzet letette a fegyvert, az alkotmány védelmére, a miért eddig teljes évszázadon át annyi

Next

/
Thumbnails
Contents