Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Nyolcadik fejezet - II-ik korszak 1682–1889 - Egyházi viszonyok 1682–1790 közt - Selmecen az evangelikusok a Kaiser-féle ház telkén fatemplomot építenek, iskola számára házat vesznek

nárnak, az igazgatónak és segédjének, conrectornak, szolgált lakásul, a többi tanító a városban volt kénytelen szállást fogadni. A jezsuiták befolyása alatt álló Lipót semmit sem tett a protestánsok zaklatásának megakadályoNem akart rosszabb lenni, XIV. Lajosnál, ki a nantesi rendelet visszavonásával Franciaországban épp akkor, 1685. a hugenották kiirtásán s a hitegység visszaállításán fáradoza. Hogy a protestantismus honunkban is nem jutott azon sorsra, mely azt az osztrák német és cseh örökös tartományokban érte, nem Lipót jogérzetén, hanem azon nralt, hogy háborúiban szövetségesei többnyire protestáns fejedelmek lévén, ezek és népeik vallására is kellett tekintettel lennie, nehogy azokat magától elidegenítse s magát segélyöktől megfoszsza. Magában az országban semmi sem volt, mi őt a protestánsok iránt kíméletre késztette volna. Tököly ugyan a karlovici békekötésig 1699. még fegyverben volt, de a kire támaszkodék, a török egyre vesztve csatákat és várakat, kész volt őt (kit különben is csak oly kutyának tartott, mely a zultán parancsára ugat) bármikor kiszolgáltatni a császáriaknak, ha ennek árán a kívánva kivánt békét megvásárolhatta volna. Erdély, melynek fejedelmei előbb a bécsi és linzi békekötéseket kivívták, császári hadak által volt megszállva, gyáva fejedelmének, Apaífynak, alattvalói előtt sem volt nagy tekintélye, nemhogy a császáriak sokba vették volna. A jezsuiták föl is használták az alkalmat a protestánsoknak, ha lehetséges, kiirtására, hanem, legalább lehetőleg megszorítására. Az 1691-ben közzétett Lipót-féle explanatio szerint, melyben a sopronyi és pozsonyi országgyűlések vallástörvénycikkei magyaráztatnak, s melynek főszerzője, legalább fősugallója gr. Kolonics Lipót, győri püspök s kamaraelnök volt, az ág. és lielv. hitvallásuaknak csak azon helyeken engedtetik meg szabad, nyilvános vallásgyakorlat, melyek a sopronyi cikkekben névszerint