Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Nyolcadik fejezet - II-ik korszak 1682–1889 - Egyházi viszonyok 1682–1790 közt - A selmeci evangelikus egyház szervezkedik, iskolát nyit - A jezsuiták óvástétele - Tököly biztosainak intézkedései az evengelikusok javára - Az evangelikusok papokat, tanárokat választanak

íiak átszolgáltatja. Mi az előtt a katholikusoké volt, templomi ingóságok, disz-oltözetek és szerek, ezeknek meghagyatnak. Ily hatalmas pártfogóságra támaszkodva az evangélikusok neki bátorodtak s november 22-án követelték, hogy papjok és tanítóik (Schulverwandte), kiket eddig magok költségén tartottak, mint régente volt, a városi pénztárból díjaztassanak, s a Kayser-féle ház végre valahára kiüríttessék, hogy eredeti célra, papok szállására legyen használható. A bíró (Schneiden elismeri, hogy az evangélikusok kiváltsága jogos, de aggodalma van, vájjon a városi, különben is szegény pénztár elviselheti-e a sok költséget ; mire nézve — a kérvényezők megnyugtatására — kijelentik, hogy a katholikusokat nem szándékoznak megkárosítani, nekik is ki jusson, mi őket illeti, de ők sem mondhatnak le arról, mit a befizetett adó arányában jogosan követelhetnek. 1683. február 2-án a tanácsválasztás alkalmával bíróul Reuter Mihály, evangelikus választatik. bár Posch György, kincstári számvevő, Lipót rendeletére hivatkozva, ez ellen tiltakozott. Az evangélikusok egy pappal (Augusztinival) be nem érve, német lelkésznek m gr. Pilárik Istvánt, nem Istvánnak, volt nagyszombati lelkésznek, mint Klein irja, hanem, mint Burius Micaeiben, 120-ik lapon, e tekintetben hitelesb kút forrásban, olvassuk, Illésnek, volt selmeei tót lelkésznek fiát, hitták meg Sileziából, Lobauból, hol lelkészkedett, ki május 5-én érkezve Selmecre, hivatalába 25-én igtattatott némely új tanítókkal együtt, kik az ujan megnyílt iskolában alkalmaztattak, Colostomus naplója szerint mgr. Windisch János, a volt selmeei papnak fia conrectornak, s Albrecht Mátyás, német kántornak. Igazgatói teendőkkel hihetőleg Parschitzius Kristóf volt megbízva, kit Colostomus alkalmasint azért nem említ, mert nem ujan választatott, hanem tisztében, melyet az iskola megnyíltával azonnal átvett