Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)
Hetedik fejezet - Interregnum 1674–1682 - Tököly a selmeciektől kölcsönt vesz fel
delve, Fülek eleste után Morvaországba vonult, hogy azt, az ott portyázni szándékoló kuruc és török csapatok ellen megoltalmazza. Távozásakor inté a lakosokat, hogy Tökölyhez ne hajoljanak, nemsokára nagyobb haddal tér vissza védelmökre. Szavát a nemsokára kitört török háború miatt nem igen válthatá be. Alkalmasint ez évben történt és nem mint egy selmeci évkönyvben áll, 1683. junius 27-én, mikor a török már Bécset ostromlá, — hogy, midőn a selmeci császári őrhad visszavonnia és Vereskuton táboroza, Nagy Ádám, egy portyázó kuruchad vezére által megtámadtatott, parancsnoka gróf Daun Jakab százados és hét puskás, valamint több menekülő kincstári tiszt és jezsuita, ezek közt páter Kotkuszai levágattak. Az őrhad a kurucokon keresztül törve, egy, néhány évvel előbb fönt, talán az egykori Dimákféle major helyén épült sáncba vonult. Ott bekerittetvén, a kurucok a kincstári tisztektől váltságdíjul 2000 aranyat követeltek. Míg az alkudozások folytak, Veterani ezredes — Schulz ezredéből — segélyt hozott s a benszorultakat kiszabadította. Nagy az elfogott katonákat magával vitte és bár készek voltak szolgálatába állani, talán árulásuktól és hitszegésöktől tartva, Szitnya hegyén egy magas szikláról mind a mélységbe hányatta. Hogy ennek 82-ben és nem 83-ban kellett történnie, a városi jegyzőkönyvek nyomán alább elmondandókból lehet következtetni, miUgyan azon az iven, de más tollal irva, következő sorok állanak : In eadem Civitate Schemnieiensi cives et incolae in quorum aedibus introducto ministro Evangelico communio more Eglico licet privatim et occulte celebrata erat, ad instantiam Patrum Jesuitarum per commeudantem mulctati sunt; hoc etiam demum anno, cum Eglici quidam in alio, Szithnensis nimirum arcis territorio ad sacram synaxin, nec in possessione aliqua, sed in campo et sub dio convenissent, commendantis jussu milites germani, civitate egressi, circa mediam noctem disturbatos miseros tarn viros, quam foeminas, rebus, pecuniis, imo et vestibus despoliarunt.
