Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Hatodik Fejezet - Iskolai viszonyok 1600–1673 közt - Mr. Kreuchel Illés és segédei

ben ez osztályban Pane r a t i u s J á 11 o s t találjuk, ki Pontanus helyébe harangozói, illetőleg egyházfi-állomásra vágyódván, mivel a tanítóságnál jövedelmezőbbnek gondolá, azt el is nyerte. Helyét a III-ik osztályban Feiner Antal foglalta el. Alkalmasint ugyanaz, ki 1673-ban mint alsó stubnai lelkész a bányavárosi papokkal a pozsonyi törvényszék elé idéztetvén, mivel a térítvényt ő is aláírta, száműzetett. El is ment Briggbe, de csakhamar visszatért holmijáért ; s hogy ezt megkaphassa s honn maradhasson, katholikus hitre tért. Pancratius nem soká maradt harangozó. 1664-ben egy száz katonát megszökésre bírt, egy a templomnak ajándékozott ezüst övet elzálogosított s a katonáktól több lopott jószágot vásárolt ; a miért állomásától megfosztatott s börtönbe vettetett; de ebből a főpap közbenjárására, weil er ein litteratus ist, kibocsáttatván, a városból száműzetett ; az általa okozott kár pedig eladott könyvei árából pótoltatott. Harangozó Peu ce r Boldizsár lett, hasonlón elébb collcga. Német kántorul Weiss vagy Albinus Andrásnak holta után, 1658ban Klein János alkalmaztatott, ki Windisch-sel Szepességből jött s több heti próba után az iskolában, templomban s a temetéseknél alkalmasnak találtatott a hely betöltésére. Tót kántorul 1663. nov. Sehonnann Pál említtetik, ki innen Dacsolamra papnak hivatott el. Elbocsátójában áll, hogy a tót egyházban 5 évig kántorkodott s az iskolában a IV-ik osztályban az ifjúságot a legjobb sikerrel tanította. Helyébe tót kántornak Sebastiani János választatott. Legalább 1666. márt. 31-diki jegyzőkönyvben előjön, mint IV-ik classis collega, sclavorum cantor, az iránt folyamodván, hogy Schubart lányával egybekelvén, háza, melynek birtokába neje után jutott, adó alól felmentessék; mi ügyben érette a főpap, tót lelkész s iskolai igazgató is közbenjártak. A személyes terhektől s adótól felmentetett ; de „mert polgári ház a rendes adót (3 frt 75 krt) űzesse", szól a határozat.