Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 16. sz. (Selmecbánya, 1883)

Harmadik fejezet: - Az ennek folytán 1569-ben Körmöcbányán tartott zsinat határozatai

quosdam neque a nobis, neque ab aliq.uo catholico episcopo cum nostra licentia ordinatos, sed ab haereticis, nullam ad eam rem ab ecclesia authoritatem obtineutibus, promotos, nostram dioecesim invasisse ac docendi et sacramenta administrant munus, ad quod legitime vocati non sunt, temerarie sibi usurpare : vestr lim est h u j u s m o d i 1 u p o s m e c u m una a grege domini procul arcere, De veneno, quod circumferunt, simplicem plebeculam inficiant. Quapropter quauiprimum taies e medio vestri submovete. Nos quoque illis per has literas nostras iujungimus, ut ex nostra dioecesi abscedant, neque amplius inter oves Christi, nostrae fidei commendatas, versari audeant. Alioquin, nisi huic mansvetiori nostrae commissioni paruerint, certos eos reddimus, quod fortiori bus et severioribus contra eos procedemus remediis, neque patiemur ipsos in caula dominica eam, quam nou habent, sibi vendicare potestatern. Secus in praemissis ne feceritis. Datum Posonii, in filiali ecclesia nostra 18 die mensis Novemb. 1571. Idem Aut. Verantius, Archiep. strig. manu propria. Michael Tapolcay m. p. secretarius. A bányavárosoknak e rendeletre adott válaszából kitetszik, hogy papjaikat erélyesen védeni meg nem szűntek ; az érsek előtt való megjelenést ez úttal is feleslegesnek nyilvánították. A választ most a körmöciek szerkesztették Január 3-án 1572-ben s közölték a többi társvárosokkal, s miután mindnyájoktól helyben hagyatott — az újbányaiak javalló válasza Jan. 11-én érkezett Selmecre, — nemsokára átküldetett az érseknek. Reverendissiine et amplissime princeps ac domine, due, atque Patrone nobis gratiosissime. Post salutem et humillimam nostri servitiorumque nostrorum paratissimorum commenditionem. Yenit nuper ad partes istas montanas Rev. D. Joh. Derecskey, Archid. Honth. nobisque et ministris ecclarum nostrarum praesentavit et exhibuit pateus mandatum Rmae et III. Cels. Yrae, quo eadem ad suscipiendos Tyrnaviae sacros ordines nondum hactenus ordinatos, ex officio archiepali, ad quod voluntate Dei cadem sublimata