Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
A beszterczebányai ev. gymnasium mint egyházi intézet 1678-tól a legújabb időkig.
80 nyilvános vizsgát rendezett, s ezen alkalommal növendékeivel beszédeket és más irálygyakorlatokat dolgoztatott ki, s azokat ki is javította, hogy azonban a városi hatóság nem jelent meg e vizsgáknál; hogy azonkívül öt szónoklati ünnepélyt (actus oratorios) tartott, s hogy egyre ezek közül nyomtatott értesítés által, melyre négy tallért és 18 garast költött, az evangelikus közönség minden tekintélyesebb egyéniségét meghitta; de sem a vizsgák után nem kapta meg a szokásos tizedpénzt (nummus decimalis), sem az ünnepélyekért az ezekért járó tiszteletdíjat (t. i. 12 ftot). Ilogy az ő ajánlatára alakíttatott ugyan iskolai tanács, de hogy ennek legtöbb tagja nem felelt meg kötelességének, mivel azok még az iskolai törvényeknek negyedévenkint bekövetkező felolvasásához sem jelentek meg. Hogy az általa oktatott két felső osztály növendékeinek száma 30-ra növekedett ugyan, s a többi osztályok növendékei is megszaporodtak; de alig hogy az iskola újra virágozni kezdett, e virága ugyanazoktól, kik gondját viselni tartoztak, ismét elhervasztatott, mivel a nemrég alakított iskolai pénztár javára a vasárnapi cantatiókból és a niendicatiókból bejövő pénznek egy harmada lefoglaltatott, minek következtében 8 karénekes és 7 mendikáns elvesztvén segélyét kénytelen vala eltávozni. ') — Továbbá neheztelve felemlíti, hogy midőn az Erdődyféle bizottság az ev. iskolának kirekesztését a belvárosból parancsképen kimondotta, ő erről az ev. község által nem értesítettetett, s hogy ekkor az iskolával együtt nagy veszedelemben forgott volna, ha e parancs tudomására magán uton nem jut, s a tanítást az iskola előbbi helyiségében tovább folytatja. Elbeszéli ezután bekövetkezett szenvedéseit, melyek, mint szóban lévő emlékirata bizonyítja, kedélyét elkeserítették s beteges és túlizgatott állapotba hozták: hogy miután a fent nevezett bizottság meghagyásából 30 nap alatt, vagy is 1688 Jun. 26-áig a fürdői külvárosba kellett kiköltözködnie, szállásul és két osztálya számára tanhelyiségűl Höfflinger J. M. polgár egyik házában két szobát kapott, melyek ablakokkal és fapadozattal nem birtak, s hol az időjárás viszonytagságainak, a szabadon beható szeleknek s a hidegnek kitéve lévén, meghűlés következtében forró lázba esett s Augustus 1-től Szeptember közepéig betegen feküdött. E bajból Október havában föllábadván ismét más betegségekbe esett, s mind ehhez az is járult, hogy mivel a prot. lelkészeknek és tanférfiaknak fizetése a tizedpénzt beszedő hivatalnok által (decimator supremus) épen ekkor hosszabb ideig beszüntettetett, nagy Ínséget kellett szenvednie. Magán emberek könyörültek rajta, és betegségének tartama alatt ellátták őt étellel itallal s a szükséges orvosságokkal, később pedig barátaitól kikölcsönözte-magának a fentartásához szükséges összegeket. Csak Márton napján láttatott el szállása az annyira nélkülözhetetlen ablakokkal, de miután a nagyobbik szoba, mely tanteremnek szolgált, nem volt fűthető, a kisebbik és fűthető lakszobába pedig a tanulók el nem fértek, a hidegben kellett délelőtt két nyilvános s egy magán órát tartania, s mivel, a mint látszik, tüzelő anyag hiányában lakszobáját sein fűt1) Ex choro ejecti nominatim fuerunt: Joh. Ládassy, Georg. Vendrinsky, Sam. Marcelli, Math. Wissnovsky, Mich. Bajuok, Thom. Sussniak, M. J. Klosius, Jac Majersky; ex xnendicautibus; Vantara, Christophori, Ogar, Chovan, Hil, Gregori, Molitoris."
