Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
III. A beszterczebányai ev. egyház és iskola üldözése, 1674-1678.
68 helyen tartózkodó beszterczebányaiak által „Stella Magistro Thoinae Stellero exorta" czimű üdvözlő irattal tiszteltetett meg, — 1680-ban pedig az egyetemen következő czimű nyilvános értekezést tartott: „De vana et vera religione ex Jac. I. 26, 27." — Jobb idők beálltával 1683-ban az ispotály lelkészének megválasztatván, visszahivatott Beszterczebányára. 1) Szenvedéseinek pohara nem sok idő múlva csordultig telt meg: a szánalomra méltó férfi elveszté szeme világát, s hajdani tagtársa, Stürtzer M., házába visszavonulván, barátjainak s könyörületes híveknek segélyét elfogadni kénytelenitteték. KŐSZÍVŰ ellenei, a jezsuiták vezetése alatt álló kath. párt, ezen utolsó menedékétől is meg akarták őt fosztani, azon dolgozván, hogy ily gyámoltalan állapotban a városból újra száműzessék; de zólyommegye ekkori alispánja, Beniczky Tamás közbenlépése által meghiusítá e fanatikusok gyalázatos kísérleteit. 1715-ben a sír nyugalma megmenté őt minden további üldözéstől. 2) 1) Utipénzűl 10 arany küldetett neki Jun. 23-án. — E. 1. — egyh. szám. — Stürtzer már 1682. Maj. 22-án volt Beszterczebányán. E. 1. — E, 1. p. — Stürtzer vagyonos ember lévén mint magán ember töltötte további napjait; 1696-ban városi tanácsos volt. Mindig tevékeny részt vett a városi egyházi és iskolai ügyekben, tagja lévén a bizottságnak, mely az egyh. számadásokat átvizsgálta, és az iskolai tanácsnak. 2) Klein I. 408. s k. 1. — Schmal „Adversaria", kiadta Fabó 245., 260. 1. — Burius „Micae", kiadta Lichner P., 177., 178. 1. — Bauhofer, „Gesch. der ev. Kirche von Ungarn", 261. s k. 1. Beszterczebánya bányatelepein még erőszakosabb módon folytattattak a térítések. A szegény, s egész létével a bányahivatalnokok kényétől függő bányásznép kenyerétől való megfosztatása által kényszeríttetett az egyedül üdvözítő egyház kebelében menedéket keresni az éhenhalás ellen. Soknál ez sem használt; ezek házai 1699-ben a kincstár által elkoboztattak, s csak áttérés esetében adattak vissza birtokosaiknak; a többi bányászoknak 10 frtnyi büntetés alatt megtiltatott evang. munkást szállásba fogadni. — Y. 1. — 361, 15.
