Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
III. A beszterczebányai ev. egyház és iskola üldözése, 1674-1678.
67 lelkiösraerete durva erőszakkal tapostatott,') lelkészei száműzve, tanárai börtönben, illetőleg a gályákon, iskolája feloszlatva, még magán isteni tisztelete is betiltva, halottjai az utolsó, rokoni kegyeletből eredő tisztelettől megfosztva voltak. Szorongatott kebellel várták a lakosok a megváltás óráját, melyben vallásuk zsarnoki elnyomóitól megszabadulhassanak, s több izben már napot is tűztek ki magoknak, melyen e várva várt pillanatnak bekövetkeznie kellett volna 2); mig végre 1678-ban megjött a város falai alá Tököli szabadító serege, melynek magát a császári őrség Okt. 10-én szabad kivonulás feltétele alatt megadta. A kivonuló császári katonákkal a jezsuiták hátramaradt része is eltávozott. 3) Az alatt míg Beszterczebányán ezek történték, a gymnasium volt igazgatói, Stürtzer Mátyás és Steiler Tamás, a pozsonyi Ítélőszék által rájok mért kegyetlen gyötrelmekkel sújtattak. 4) Nem hagyhatom részletesebb megemlítés nélkül az utóbbinak sorsát. — Miután Steiler az 1674. Márcz. 5-én kelt idézetnek engedvén Pozsonyban megjelent s a vizsgálaton keresztülesett volt, Apr. 6-án 300 bajtársával együtt halálra Ítéltetett; de ezen Ítélet végre nem hajtatott. Azután Lipótvárába hozatván hosszabb ideig vérlázító kínzásoknak volt kitéve. Nehéz és aljas munka, kevés és tisztátalan étel, éhség és szomj, súlyos bilincsek, teljes elzárkózottság a külvilágtól, szállásul undok és egészségtelen zug voltak a térítő eszközök, melyek által állhatatossága próbára tétetett. Egyszer egy levele miatt, mely a várparancsnok kezébe került volt, majdnem halálig veretett; elaléltan s iszonyú sebhelyekkel födve maradt a földön heverni: csoda volt, hogy daczára az orvosi segély hiányának ezen állapotból felépült. 1675. Márcz. 19-én 35 bajtársával együtt Triestbe vitetett, kényteleníttetvén bilincsekkel terhelten, melyek súrlódás következtében a lábán fajdalmas sebeket idéztek elő, az út nagy részét gyalog végezni; April. 6-án oda megérkezvén minden dolgától megfosztatott, szakálla leborotváltatott, s három napi éhezés által kényszeríttetett bizonyos egyenruhát felölteni. Apr. 9-én gályára hozatott, s annak legalsóbb emeletében eveznie kellett; hasonló rabmunkára szorított társai közül mellette ült egyfelől Timkovics János, lesti lelkész, másfelől Yégh András. April. 23-án Theate mellett olasz földre kitétetvén, bajtársaival együtt Nápolyba hajtatott, s az utóbbi helyre Május 7-én megérkezvén 50 piaszteren gályarabnak eladatott. A kínos gyaloglás, súlyos és szokatlan munka, rosz ellátás és más okok társai közül sokat sírba döntöttek; ő maga azon 26 közt volt, kik 1676. Februarius 11-én a nápolyi kikötőben Ruyter M. A., hollandi tengernagy közbenjárása által szabadságukat visszanyerték. Ezután hosszabb ideig Wittenbergben tartózkodott, hol 1678-ban az ekkor e 1) 1678. Fcbr. lG-án kelt telsőbb parancs által a czéheknek meghagyatott, hogy külön zászlókat készíttessenek el magoknak, s ezek alatt testületileg jelenjenek meg a szent meneteknél; a nem engedelmeskedő czéhen 100 aranynyi birság vétessék meg. V. 1. 278, 17. 2) V. 1. — 277, 100. 3) V. 1. — 144, 42. 4) Ribini II. 140 1. „Vir iste (t. i. Stürtzer M.) in eorum erat numero, qui a. 1674 Posonium citati tristia atque acerba tata subire debebant."
