Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

III. A beszterczebányai ev. egyház és iskola üldözése, 1674-1678.

61 kikelt volt, átküldték a királyi leiratot a városi tanácshoz, ezt egyszersmind felszólítván, bogy most Porsch Mátyás ellen ezen leirat utasítása szerint járjon el. A tanács azt üzente nekik vissza, hogy „maradjanak inkább veszteg szállásukon, s ne futkossanak annyit ki és be és szerteszét a városban." E feleletet superiorjuk, Braun Alajos, nagyon zokon vévén, azt a tanácstól Írásban kérte; mire azonban az utóbbi rá nem állott.

1) 1671-ben jezsuiták eddigi propagandájának összes gyümölcseként csak 10 kath. egyén találtatott a polgárság közt; ezek s a kincstári hivatalnokok a jezsuiták további terveinél kész eszközekűl szolgálván, folyamodtak a királyhoz, hogy, mivel a nagyobb vártemplom hajdan a kath. egyházé volt, s ettől a múlt lázadások idejében erőszakosan elvétetett; mivel továbbá a kath. kápolna már szük a hivők bebefogadására s ezeknek napról napra szaporodó száma miatt rendeltetésének jövőben még kevésbé fog megfelelni: a nevezett templom adassék vissza a kath. egyháznak. Lipót király 1671. Oct. 15-én kelt leiratában e kérelemnek készséggel megfelelt, s rendkívüli bizottságot küldött annak végrehajtására, melynek élén Joanelli János András kamaragróf állott, tagjai pedig Gubasóczy János, pécsi püspök, gr. Eszterházy Sándor, és Gillányi György tanácsos voltak.

2) Mielőtt azonban e bizottság Beszterczebányára megérkezett, adóbehajtás ürügye alatt a városban időző császári katonák gr. Leszlie Sándor vezetése alatt 1671. Nov. 17-én éjfélkor, viharos időben a vár falait a temető felől létrák segítségével megmásztak, s a vár belsejébe ellenállás nélkül nyomúlván, a várkapitányt, az őröket, harangozókat s más ott talált egyéneket durva bántalmakkal illették, a nagyobbik templomot a kath. egyház számára elfoglalták, azután pedig a várat hosszabb ideig megszállva tartották. Hiábavalók voltak a város tiltakozásai, folyamodásai és kérelmei; a következő évben a kisebb vártemplom is elvétetett;

3) végre pedig 1673. Decz. 16-án gr. Kollonics Zsigmond közvetítésével hasonló sors érte az utolsó két kis templomot, mely még az evangélikusok birtokában volt, t. i. Sz.-Erzsébet és Szentlélek templomát.

4) Ezzel beállott az ev. egyházra és iskolára, s a prot. lakosságra nézve az üldözések és szenvedések ideje, melynek előjeleit az utóbbi a nála beszállásolt katonaság sanyargatásaiban már eddig is megérezte vala. 1673. Szept. 25-én a beszt. ev. lelkészek más bajtársakkal együtt a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idéztettek, s Oct. 6-án oly tartalmú térítvények aláírására kényszeríttettek, hogy 30 nap alatt az országból örökre kiköltözködnek;

5) csak a föleikész, Greschner Illés, nem ment a száműzetésbe, hanem gyáva módon megtagadván hitét, a nagyobbik vártemplomban katholikus vallásra tért át.

6) Midőn a többi lelkészek Beszterczebányáról elköltözködni készültek, 1JV. 1. - 367, 85. — 2) V. 1. - 241, 10. 3) V. 1. — 286, 16, 17. — 4) E. 1. — III. sz. 5) V. 1. — 144, 38 ; 60, 41. — 6) Burii Micae, 88. — Fal>ó Monum II. 247: „Neosoliensium pastor priraarius, Elias Greschner, statim, ac de citatione ministrorum audirisset, proletaria levitate religionem evangelicam eiuravit, atque demuin moriturus helluino boatu infelicem animam exhalavit." Klein II. 199 1. azt beszéli Greschnerről, hogy az áttérési szertartás közben rögtui megvakult. —